tag:blogger.com,1999:blog-38512981559866159182024-02-18T22:57:10.949-08:00Secret RomeoUnknownnoreply@blogger.comBlogger15125tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-30892404755715625042016-08-14T07:12:00.003-07:002016-08-14T07:12:38.713-07:00» 15. rész - Let's Watch It Burn [VÉGE] <div style="text-align: center;">
15.rész</div>
<div style="text-align: center;">
Let's Watch It Burn</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHvtwHoR-M0391LI4GNMzmgeHDB0w5091xMc1nXXR0ASpLrUSW7ZDrEZV70yxj5-Yg2J34XyTZujOo4RoEHTRAQ4Md7GCpa4V76sVPlcXCpvcr7jDitPJGBbRmVy_4lxqieQ45x03-oYM/s1600/tumblr_m5rokb0PIo1rp72jbo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHvtwHoR-M0391LI4GNMzmgeHDB0w5091xMc1nXXR0ASpLrUSW7ZDrEZV70yxj5-Yg2J34XyTZujOo4RoEHTRAQ4Md7GCpa4V76sVPlcXCpvcr7jDitPJGBbRmVy_4lxqieQ45x03-oYM/s400/tumblr_m5rokb0PIo1rp72jbo1_500.gif" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
Borzasztó fejfájásra ébredtem, miközben keresztbe feküdtem az ágyon, amiről fél karom lelógott. Fájdalmasan felnyögtem miközben lassan felkönyököltem és körbe néztem. Senki nem volt rajtam kívül a szobában.<br />
<i>Jongwoon!</i><br />
Hirtelen belém nyilalltak az emlékek, az ahogy kirángatták őt mellőlem. Esetlenül felugrottam az ágyról, majd elvettem a telefonom az éjjeliszekrényről és hívni kezdtem Rin-t.<br />
<i>Vedd már fel!</i><br />
Idegesen doboltam a lábammal, forgolódtam, túrtam bele a hajamba és harapdáltam a számat. Teljesen kétségbeestem.<br />
- Igen? - szólalt meg Rin, mire felkaptam a fejem.<br />
- Rin! Jongwoon-t elvitték! - kezdték könnyek kínozni a szemeimet.<br />
- Micsoda? - kérdezett vissza egy kis szünet után.<br />
- E-este.. elvitték.. bejöttek. Két férfi volt és.. és elvitték nem tudom hova, Rin mit csináljak, mi van megölik?<br />
- Sohee, Sohee! - próbált nyugtatgatni. - Megyek és megkeresem őt rendben?<br />
- De - kezdtem nagy lendülettel de azonnal félbeszakított.<br />
- Te maradj otthon, és zárkózz be! Lehet visszamennek érted, ha úgy döntenek, hogy nem akarnak szemtanút hagyni.<br />
- Mentsd meg őt Rin. - remegett a szám.<br />
- Nem lesz semmi baj.<br />
Hiába mondta ezeket, nem tudtam megnyugodni és éreztem a hangján, hogy ő sem nyugodt. A legkevésbé sem. Ledobtam a telefonom az ágyra, majd a homlokomat fogva forgolódtam idegesen.<br />
<i>Mégis mihez kezdjek? Nem ülhetek itt, imákat mormolva és reménykedve abban, hogy Jongwoon megmenekül.</i><br />
Kisiettem a szobából, majd egyből megtorpantam amikor észrevettem, hogy a bejárati ajtó nyitva van.<br />
<i>Azóta... vagy nem rég óta?</i><br />
Földbe gyökereztek a lábaim, majd gyanúsan pásztáztam körbe a lakást a tekintetemmel.<br />
<i>Itt lenne még valaki? Engem akarna? </i><br />
Lassan odasétáltam az ajtóhoz, majd kiléptem és körbe néztem. Az üres folyosó látványától és a síri csöndtől összeszorult a gyomrom.<br />
<i>Túl baljós...</i><br />
Visszaléptem, majd becsuktam magam előtt az ajtót, azonban amikor megakartam fordulni hirtelen erős fájdalom nyílalt végig rajtam, amitől kiszaladt belőlem minden erő. Látásom elhomályosodott és zúgott a fejem. Szívem hirtelen iszonyat gyorsan kezdett verni.<br />
<i>Hát itt vagy te rohadék.</i><br />
Hátra akartam nézni, megpillantani a támadom, de pilláim elnehezedtek és körbeölelt a sötétség.<br />
<br />
<br />
<br />
Férfiak hangja visszhangzott a fejemben, miközben próbáltam kinyitni a szemeim ami csak apró pillanatokra sikerült. Éreztem hogy iszonyatosan fáj a csuklóm és a fejem, és a hideg követ a térdeim alatt.<br />
<i>Mi a fene történik?</i><br />
Lassan egyre jobban sikerült kinyitni a szemeim, végül felemeltem az addig lógó fejem és előre meredtem. Egy hatalmas terem volt előttem, oszlopokkal díszítve, a másik végében pedig egy hosszú fa asztal volt, vörös terítővel lefedve, ami mögött hat férfi állt és beszélgetett, az asztal előtt pedig egy férfi térdelt. Jobbra néztem és megláttam a mellettem lévő hatalmas fa ajtót, amitől egészen az asztalig egy hosszú fekete szőnyeg volt leterítve. A falon festmények, papírok és különböző díszek lógtak. Gyertyák égtek az asztalon és néhol a földön, mécsesek és nagyobb fáklyák világították be a termet. Ablak sehol sem volt.<br />
Megmozdítottam a kezem, amikor láncok csörrenése hasított bele a levegőbe. Hátranéztem és akkor pillantottam meg, hogy a csuklómra zárt láncok a mögöttem lévő falhoz vannak illesztve.<br />
<i>Hát ez remek.</i><br />
A láncok hangjára, a hat idegen tekintete rám tévedt.<br />
- Felébredt? - kérdezte egyik a másiktól, mire a jobb szélen álló, elindult felém.<br />
Teljesen feketébe volt öltözve, arcát maszk takarta, és fegyverek lógtak az oldalán.<br />
Mikor elém ért, államnál fogva megemelte a fejem, és az arcom kezdte tanulmányozni. Reszkettem a félelemtől mégis dühösen meredtem vissza rá.<br />
- Mi legyen vele? - engedett el majd fordult vissza a többiek felé.<br />
- Egyenlőre hagyd. Még van időnk eldönteni. - legyintett a középen álló.<br />
- Sohee? - hallottam halkan Jongwoon rekedtes hangját a terem másik végéből.<br />
Felugrottam a földről, majd lépni akartam de a láncok visszarántottak, neki a kőfalnak.<br />
- Jongwoon? Itt vagy?<br />
A feketébe burkolózott alak visszasétált az asztal mögé, így újra beláttam mindent. A férfi aki az asztal előtt térdelt lassan felemelte a fejét és rám nézett.<br />
<i>Istenem.</i><br />
- Mi ez az egész? - rántottam egyet a láncaimon de esélyem se volt szabadulni. - Engedjenek oda! - kiabáltam.<br />
Jongwoon lábra próbált állni, de ahgy megpróbáltam erőtlenül esett össze. Összeszorult a szívem a látványra.<br />
<i>Mégis mit tettek veled?</i><br />
Az asztal mögött álló férfiakat kezdtem figyelni, akik magabiztosan bólogatni kezdtek miközben valamiről beszélgettek.<br />
<i>Jongwoon tetoválásáról lenne szó?</i><br />
- Kérem! - kiabáltam. - Hadd menjek oda hozzá! Nem csinálok semmit!<br />
<i>Hátha... hátha...</i><br />
Az egyik felém bökött a fejével, mire egy másik hatalmas léptekkel megindult felém. Oldalán kulcsok zörögtek. Mögém sétált, majd felemelte a kezem és levette a láncokat a csuklómról, mire a karjaim erőtlenül estek le magam mellé. Azonnal súrolgatni kezdtem a láncok helyét.<br />
- Köszönöm . - néztem szúrós szemekkel a férfira, mire az összeráncolta homlokát és mély levegőt vett.<br />
Lassan felálltam, és Jongwoon-hoz rohantam. Mellé térdeltem és magamhoz öleltem. Pólója rongyokban lógott róla, feje véres volt és a mellkasán sebek díszelegtek.<br />
Mérgesen felnéztem a mögöttünk álló férfiakra akik tudomást sem vettek rólunk csak pusmogtak valamiről.<br />
- Elviszlek innen. - suttogtam Jongwoon fülébe, mire felkapta a fejét és rémülten rám nézett.<br />
Mikor megláttam az arcát megrémültem. Vágások és vér borította mindenhol, a tegnap még gyönyörű arcot, amit óvva simogattam.<br />
<i>Ezt nem akarom elhinni...</i><br />
Könnyek gyűltek a szemeimbe, majd arcát a két kezem közé fogtam és óvatosan megcsókoltam. A vér ízétől felfordult a gyomrom és idegesen verni kezdett a szívem.<br />
- Meg foglak menteni. - döntöttem homlokomat az övének, miközben halványan rámosolyogtam, mire ő óvatosan megrázta a fejét.<br />
<i>Mi?</i><br />
- Jongwoon! - suttogtam. - Mi a baj?<br />
Nem bírt megszólalni én meg nem tudtam rájönni mire céloz. Miért ne tudnám megmenteni? Igenis kiviszem innen, és elfelejtjük mindezt. Mindent újra kezdünk...<br />
- Menjetek. - intett az egyik férfi, mire lepetten kaptam fel a fejem és mértem végig őket.<br />
<i>Micsoda?</i><br />
- Menjetek! - nyomatékosította mondandóját, mire a terem másik végében, ahol előbb láncra verve feküdtem, valaki kinyitotta a hatalmas faajtót.<br />
Nem kellett még egyszer mondani. Jongwoon karját a nyakamba tettem, majd lassan lábra segítettem és elindultam vele az ajtó felé a hosszú fekete szőnyegen keresztül.<br />
<i>Megmenekültünk.</i><br />
Elmosolyodtam miközben lassan ugyan, de egyre közelebb kerültünk az ajtóhoz. Alig vártam, hogy elhagyjam ezt a helyet. Szorosan öleltem magamhoz Jongwoont a derekánál fogva miközben a járásba segítettem. Már csak néhány lépés választott el a kijárattól, amin keresztül kipillanthattam a külvilágra. Fákat láttam, amiket bevilágít a nap fénye, és egy kis ösvényt ami jó messzire fog minket vinni innen.<br />
- Várjatok! - kiáltotta valamelyik hangosan, mire megtorpantam és visszanéztem a vállam fölött. - Meggondoltam magam. - jelentette ki, majd hirtelen előkapott egy pisztolyt és ránk szegezte.<br />
Egy pillanat volt az egész.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs1FWTqlbrDV0i-RPgfVfeZ1H3eMtTULngTpda5EbqpgMhhRR9HoMmZi7U_p4_eDzJQEzcnV9EonhlP7Scam4x23joK3f8RFS9soS_Ohm1kN6t8MhOFpujoQ-dloYrRmajhUZp2uc7QJk/s1600/gun-animated-gif-7.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="190" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs1FWTqlbrDV0i-RPgfVfeZ1H3eMtTULngTpda5EbqpgMhhRR9HoMmZi7U_p4_eDzJQEzcnV9EonhlP7Scam4x23joK3f8RFS9soS_Ohm1kN6t8MhOFpujoQ-dloYrRmajhUZp2uc7QJk/s320/gun-animated-gif-7.gif" width="320" /></a>A lövés hangja belehasított a csendbe, visszaverődve a kőfalakon, fülsüketítően. Egész testem remegni kezdett, és összeszorult a gyomrom, majd erőtlenül térdre rogytam. Annyira remegtem, hogy alig tudtam levegőt venni. Végig néztem magamon.<br />
<br />
Kezemmel végig tapogattam a mellkasom és a hasam.<br />
<i>M-mi?</i><br />
Nem voltam véres és nem éreztem fájdalmat.<br />
Lassan Jongwoon felé fordítottam a fejem, kinek karja még mindig a nyakamban pihent és velem együtt térdre rogyott. Lassan a mellkasához emelte a kezét, majd elkapta a karját a nyakamból, előre hajolt a tenyereire támaszkodva és köhögni kezdett.<br />
A fekete szőnyegen vörös foltok jelentek meg.<br />
- J-jongwoon? - tettem a kezem a hátára és éreztem, hogy nedves lett. Elkaptam majd lassan magam felé fordítottam a tenyerem.<br />
Vér színezte vörösre addig tiszta kezemet.<br />
<i>Nem...</i><br />
A könnyek mik végig futottak az arcomon égetni kezdték a bőröm és a gombóc a torkomban fojtogatni kezdett.<br />
- Ugye nem? - remegett a hangom, miközben Jongwoon vállára tettem a kezem.<br />
Érintésem alatt összeesett majd az oldalára fordult és rám nézett. Vér folyt ki a száján és egy hatalmas vérfolt jelent meg a mellkasánál a szakadt pólóján. Szaporán kapkodott levegő után miközben a mellkasán a pólóját szorongatta.<br />
- Jongwoon! - kiáltottam zokogva, majd odakúsztam hozzá és az arcára tettem a kezem. Fölé hajoltam és csak néztem őt, miközben egész testem remegett a félelemtől.<br />
<i>Ez nem a valóság. Ez nem lehet az.</i><br />
- Ne hagyj itt. - suttogtam zokogva.<br />
Mellkasa megszűnt mozogni. Nem hallottam kétségbeesett lélegzetvételeit. Nem mozdult.<br />
Üvegszemekkel meredt rám.<br />
Keze lecsúszott a mellkasáról nekicsapódva a földnek.<br />
- Nem... - remegtek az ajkaim miközben a tekintetét fürkésztem.<br />
Az a mély szempár ami rabul ejtett, és mindig figyelt engem. Ami annyi titkot rejtegetett. Amit mindennél jobban szerettem.<br />
Hallott szemek meredtek a semmibe.<br />
Hangosan zokogni kezdtem miközben hallottam hogy az asztal mögött jókedvűen felnevetnek.<br />
Rajtam nevettek.<br />
Mérgesen néztem vissza rájuk, de akkora már ők újra az asztalon lévő papírokat bújták és pusmogtak. Néha-néha még kuncogtak párat.<br />
Újra Jongwoon üvegszemeire néztem.<br />
Ez a test, nem rég még melegen ölelt engem, karjai körém fonódtak, ajkai az enyémeken táncoltak, szemei engem figyeltek.<br />
Most pedig teste egyre hidegebb, karjai nem mozdulnak többé, ajka színe eltorzul, szemei pedig már csak a semmibe merednek.<br />
Arcomat a tenyereimbe temetve zokogtam reménytelenül.<br />
<i>Ezt nem bírom ki.</i><br />
Már hosszú percek óta zokoghattam, mikor lassan mély levegőket kezdtem venni és elvette kezeimet az arcomtól. Élettelenül néztem vissza a hallott szemekre.<br />
Eddig nem tudtam. Folyton ezen vitáztam magamban.<br />
<i>Tudok élni nélküled, nem tudok élni nélküled.</i><br />
<i>Az igazság az...</i><br />
Lassan felálltam a földről, ökölbe szorított kezekkel, mélyeket lélegezve, nyugtatva magam.<br />
<i>Az igazság az... hogy tudok élni nélküled.</i><br />
Lassan odasétáltam az egyik fáklyához és megragadtam.<br />
<i>De nem akarok.</i><br />
Szorosan megragadtam a fáklyát, majd földhöz vágtam, mire mind a hat férfi felém kapta a tekintetét. A szőnyeg lassan kezdett lángra kapni.<br />
Az egyik egyből a pisztolyához kezdett nyúlni, addig én tovább haladtam és az összes utamba kerülő fáklyát, gyertyát mécsest felborítottam.<br />
Hangos beszéd és kiáltozás hangja lepte el a termet. Hallottam a pisztoly éles hangját, de amíg nem éreztem a fájdalmat, addig csak folytattam a pusztítást. Megfogtam néhány mécsest és mérgesen a falakon lévő képekhez vágtam amik szintén lángra kaptak. Rövidesen a lángok uralni kezdték a termet.<br />
Hallottam a köhögéseiket és a szitkozódásaikat. Az előttük lévő asztal hatalmas lángokra kapott elégetve minden papírt ami olyan fontos volt nekik. Visszasiettem az ajtóhoz, majd neki támaszkodtam és tolni kezdtem.<br />
<i>Senki nem fog innen kijutni.</i><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglBWoDQzGTBADhXRuDFQdRaWpf0iOORNb3H_lQv8Sc7ewg39ti3Qsjrrq67FlcgGQuVHrVUFcJcFe6bQHGxF7R9qh9D7LangfhFpJUe_qteG-7JJ5EXQIeGSUyp2swaTUQXvnF9lVDkFg/s1600/u0x2suP.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglBWoDQzGTBADhXRuDFQdRaWpf0iOORNb3H_lQv8Sc7ewg39ti3Qsjrrq67FlcgGQuVHrVUFcJcFe6bQHGxF7R9qh9D7LangfhFpJUe_qteG-7JJ5EXQIeGSUyp2swaTUQXvnF9lVDkFg/s320/u0x2suP.gif" width="320" /></a>Köhögni kezdtem a füsttől, de nem érdekelt.<br />
Mikor becsuktam a hatalmas ajtót, térdre estem és tenyeremet az arcomhoz tapasztottam miközben folyamatosan köhögtem. A hőség egyre elviselhetetlenebb lett és éreztem a lángok melegét a bőrömön.<br />
Négykézláb odakúsztam Jongwoon halott testéhez és mellkasára döntöttem a fejem. Az arcom és a hajam csupa vér lett. Láttam ahogy a lángok egyre közelebb érnek. A füst marni kezdte a torkom és csípni a szemem.<br />
Végül lecsuktam a szemeimet és Jongwoon pólójába markoltam.<br />
- Senki sem megy el innen. - suttogtam utolsó erőmmel, majd kezem erőtlenül lecsúszott az arcomról nekicsapódva a kemény talajnak.<br />
<i>Senki...</i><br />
<br />
<br />
<br />
<i>- 1 évvel később -</i><br />
Rin keze remegni kezdett miközben az ajtó előtt állt. Mélyeket lélegzett és próbálta nyugtatgatni magát. A fehér folyósok látványa, a betegek és nővérek jelenléte egyre kényelmetlenebbé vált. Nagy levegőt vett, majd lenyomta az előtte lévő ajtón a kilincset és benyitott.<br />
Idegesítő fehér falak fogadták. Vele szembe egyből volt egy ablak - előtte rácsok. Az ablak bal oldalán volt egy üres asztal egyszerű székkel előtte, jobbra pedig a sarokban egy vaságy, rajta pedig egy fehér köntösbe bújt lány.<br />
Az ágy szélén ült fejet lehajtva. Hosszú haja a vállaira omlott és eltakarta az arcát.<br />
Rin lassan elindult felé, majd vállára tette a kezét, mire a lány felkapta a fejét. A látvány annyira váratlan volt, hogy Rin ijedtében elkapta a kezét és hátrébb lépett. Könnyek szöktek a szemeibe.<br />
- Sajnálom. - remegtek az ajkai.<br />
- Senki. - motyogta a lány.<br />
- Tessék? - lépett közelebb Rin a lányhoz.<br />
- Senki sem mehet el innen. - hajtotta le újra a fejét a lány majd előre hátra kezdett dülöngélni az ágyon.<br />
Rin szemeiből könnyek szöktek ki majd gyorsan letörölte őket és a lány előtt leguggolt. Megfogta a kezét mire az lassan ráemelte a tekintetét.<br />
Arca a végtelenségig eltorzult a sok seb miatt.<br />
- Annyira sajnálom. - suttogta Rin, de a lány nem értette amit mondd. - Emlékszel rám?<br />
A lány arca kifejezéstelen volt.<br />
- Rin vagyok. Nem emlékszel? - simogatta közben a kezét.<br />
- Rin... - motyogta a lány.<br />
- Igen. - mosolyodott el Rin. - Én vagyok az. Rin.<br />
- Rin... - motyogta unottan. - Rin. Rin Rin. - hirtelen kikerekedtek a szemei. - Rin.<br />
- Igen. - ijedt meg kissé.<br />
A lány hirtelen elkapta a kezét Rintől, majd a vállaira tette. Körmeit a nő vállába mélyesztette és az arcához hajolt.<br />
- Hozd vissza. - suttogta rekedtes hangon.<br />
Rin hirtelen megrémült és remegni kezdett.<br />
- Hozd vissza nekem. - szorította egyre erősebben a vállát.<br />
Rin hirtelen felugrott, majd hátrébb lépett és az arcához kapott. Nem akart sírni, de nem bírta visszatartani.<br />
- Hozd vissza nekem. - állt fel a lány az ágyról és nézett rá.<br />
Sötét tekintete Rin szívéig hatolt, ami mint a tigris karmai hasítottak bele, feltépve régi sebeket és alkotva újakat.<br />
- Sajnálom. - remegett Rin, majd az ajtó felé vette az irányt nagy léptekkel.<br />
- Azt mondtad megmented! - üvöltötte a lány, mire Rin kirohant az ajtón, bevágva azt maga mögött.<br />
Rin az ajtó mellett a hideg falnak dőlve zokogni kezdett, mire a lány az ajtón dörömbölni kezdett.<br />
- Azt mondtad megmented! Azt mondtad megmented! Hozd vissza! Hozd vissza nekem! - ordította torka szakadtából.<br />
Egy orvos és két nővér szaladt el Rin előtt, majd mentek be a szobába. Még több nyugatóra volt szükség.<br />
Rin erőtlenül csúszott le a fal mentén a fejét fogva.<br />
<i>"Nem kellett volna eljönnöm. Soha többé.. soha többé nem jöhetek..."</i> - mondogatta magának rémülten.<br />
- Jungsoo-nak volt igaza. - suttogta maga elé.<br />
<i><br /></i>
<div style="text-align: center;">
<i>Sose kellett volna találkoznotok.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK-wB8lwCiNs8tZ3YvocJwOTzODkpY0l38U-cu2RR0MyCYQ3t2dDV9EAYFo03tX5rol6sz3-yCUs1jRTxWyxZeFhwHd6X48GSp1AGRsGUU5VUIOSfqblmOqdn39B9zEhFCkaRzDnw-kg4/s1600/68747470733a2f2f34352e6d656469612e74756d626c722e636f6d2f65663536366235373333643262383037643661393761613838653330613136352f74756d626c725f6f3575356f7376566a65317169713536616f325f3430302e676966.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK-wB8lwCiNs8tZ3YvocJwOTzODkpY0l38U-cu2RR0MyCYQ3t2dDV9EAYFo03tX5rol6sz3-yCUs1jRTxWyxZeFhwHd6X48GSp1AGRsGUU5VUIOSfqblmOqdn39B9zEhFCkaRzDnw-kg4/s400/68747470733a2f2f34352e6d656469612e74756d626c722e636f6d2f65663536366235373333643262383037643661393761613838653330613136352f74756d626c725f6f3575356f7376566a65317169713536616f325f3430302e676966.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-67466045031996220782016-08-06T13:44:00.000-07:002016-08-06T13:44:19.055-07:00» 14.rész - Trapped In Darkness<div style="text-align: center;">
<b>14.rész</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Trapped In Darkness</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOysNjBxIE6y-f_uPjIL0VeZOdXzZnl85io95RcpGtY0gfL1uaw-FgpQE1H17sqMrywGsvo1XqS5ndvsWLzqoGAZwDoz2PVeVV0ZzfyaCrgtxPE64guu3KSG__jR3zyxhgWgVjlBngDcc/s1600/oDyz4.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="172" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOysNjBxIE6y-f_uPjIL0VeZOdXzZnl85io95RcpGtY0gfL1uaw-FgpQE1H17sqMrywGsvo1XqS5ndvsWLzqoGAZwDoz2PVeVV0ZzfyaCrgtxPE64guu3KSG__jR3zyxhgWgVjlBngDcc/s400/oDyz4.gif" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
Remegő kezem esetlenül hullt le mellém a parkettára, miközben üvegszemeimmel a semmibe meredtem. A telefon kicsúszott a kezemből és hallottam a hogy Jongwoon még halkan szólítgat rajta keresztül.<br />
<i>Ezt nem értem... A bátyám... miatta halt meg?</i><br />
Az ajtó felé fordultam és hirtelen elöntött a düh. Erőtlen kezeim lassan ökölbe szorultak, majd belekapaszkodtam a kanapéba, és felhúztam magam a földről.<br />
<i>Jongwoon...</i><br />
Lassan az ajtó elé sétáltam, majd a kilincsre tettem a kezem.<br />
<i>Hogy tehetted?</i><br />
Lenyomtam a kilincset majd beléptem a szobába. A függönyök el voltak húzva, egy lámpa sem égett. Annyi fény volt csak ami a nappaliból bejött a nyitott ajtón keresztül. Jongwoon ágya felé fordultam, ahol megláttam őt, az ágy szélén ülni. Térdein könyökölt és összekulcsolt ujjain homloka pihent.<br />
- Mégis mi ez az egész? - kérdeztem egyhangúan.<br />
Nem jött válasz. Egyre mérgesebb és mérgesebb lettem.<br />
- Ezt mégis hogy gondoltad? Hogy tudtad ezt eltitkolni előlem?! - emeltem fel a hangom.<br />
Meg se rezzent.<br />
- Nézz rám, ha hozzád beszélek! - üvöltöttem, mire lassan felemelte a fejét és könnyes arccal rám nézett.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtT3sDmdVbVKAfBPtrAsATb9CE-WXFtsu_GkqB9n7KVEiJqg91sIbq0k3LEvvxWB7YEUxOA61QMs6Wuk1NE9jpunBlsw-I3t8W0_mX6K_vLHxHpPkEVbL9TA6HSkOD5H9dUlxsDMT6CeA/s1600/tumblr_nxg8wtf8Vy1qi7tp8o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtT3sDmdVbVKAfBPtrAsATb9CE-WXFtsu_GkqB9n7KVEiJqg91sIbq0k3LEvvxWB7YEUxOA61QMs6Wuk1NE9jpunBlsw-I3t8W0_mX6K_vLHxHpPkEVbL9TA6HSkOD5H9dUlxsDMT6CeA/s320/tumblr_nxg8wtf8Vy1qi7tp8o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<i>Nem hatnak meg a könnyeid.</i><br />
- Egy utolsó szemétláda vagy. - léptem egyet hátra majd idegesen a hajamba túrtam és próbáltam megálljt parancsolni a könnyeimnek.<br />
- Sohee, én sem így akartam. Nekem is ugyanúgy hiányzik, mint neked. - suttogta halkan.<br />
Felháborodva fordultam vissza felé, majd meglendítettem a kezem, ami az arcán csattant.<br />
- Miattad halt meg. - remegett a hangom. - Miattad.<br />
- Sohee, kérlek. - fogta meg a kezem majd hirtelen odarántott magához. Kikaptam a kezem szorításából, majd meglöktem a mellkasán, mitől hátradőlt az ágyon. Az egyik lábammal feltérdeltem az ágyra, majd mély levegőket vettem.<br />
- Megölted a bátyámat. - suttogtam egyhangúan.<br />
Ahányszor ránéztem az arcára elöntött a düh. Nem bírtam visszafogni magam.<br />
- Te ölted meg őt. - kezdtek el folyni a könnyeim, de ugyanolyan semmitmondó arccal meredtem rá, majd kezem a nyakára tévedt és szorítani kezdtem. - Te ölted meg.<br />
Körmeim a bőrébe mélyedtek miközben, a másik karom remegni kezdett ahogy támaszkodtam rajta a feje mellett. Teste megfeszült alattam, de nem próbált védekezni. Egyre erősebben kezdtem szorítani a torkát, miközben a szívem egyre jobban dobogott a mellkasomban.<br />
- Neked kellett volna meghalni. - préseltem ki mérgesen összeszorított fogaim között.<br />
- S-Sohee... - nyitotta ki a szemét, és mondta ki nehézkesen a nevem, majd felemelte az egyik kezét és az arcomra tette és hüvelykujjával simogatni kezdte.<br />
- Gyűlöllek! - ordítottam el magam, majd elkaptam a kezeimet, leszálltam az ágyról és hátrébb léptem.<br />
<i>Úristen. Mégis mit művelek? Elment az eszem?</i><br />
Jongwoon lassan felült, majd köhögni kezdett miközben a nyakát tapogatta.<br />
- Soha többé ne kerülj a szemem elé. - tört utat magának egyre több könnycsepp, majd zokogni kezdtem.<br />
Kezemet a számra tapasztottam és elfordultam.<br />
<i>Ezt nem akarom elhinni...</i><br />
Hallottam az ágy recsegését, ahogy Jongwoon felállt róla, majd előttem állt meg.<br />
- Sajnálom. - suttogta, majd karjait körém fonta és magához húzott. Megpróbáltam ellökni magam, majd a mellkasát kezdtem ütni.<br />
- Ne gyere ide. - kiabáltam sírva, de nem engedett el.<br />
Teljesen összezavarodtam. Az iránta érzett szeretetem és a hirtelen jött gyűlöletem egymást mardosták és nem tudtam melyik érzésnek engedelmeskedjek. Tanácstalan voltam.<br />
Végül, mikor minden erőm elfogyott, karjaim erőtlenül magam mellé hulltak, homlokomat pedig mellkasának döntöttem. Minden erő kiszállt belőlem és esetlenül a térdeimre rogytam miközben Jongwoon végig ölelt és letérdelt előttem a földön.<br />
- Sajnálom...<br />
- Elvetted őt tőlem. - suttogtam magam elé.<br />
- Nemsokára elköltözöm. - mondta mire kikerekedtek a szemeim és még erősebben kezdtem markolni a pólóját.<br />
- M-miért? - dadogtam. Fejemet még mindig a vállán pihentettem, nem mertem ránézni. Összetörtem volna.<br />
- Rám találtak. Láttad tegnap. Nem maradhatok<br />
- Ne menj. - mondtam halkan.<br />
<i>Tudok élni nélküled...</i><br />
<i>Tudok élni nélküled.</i><br />
- Tessék? - kérdezett vissza.<br />
<i>Gyűlöllek</i>.<br />
<i>Látni sem akarlak.</i><br />
- Jongwoon...- nyeltem egy nagyot, majd kissé eltoltam magam tőle és kihúztam magam, de a szemébe nem mertem nézni. - Azt hiszem... - lassan mégis felkúszott a tekintetem. - Nem lennék képes nélküled élni. - néztem bele a szemeibe.<br />
<i>Mégsem tudlak gyűlölni. Még ezek után sem... Milyen szánalmasan festhetek most.</i><br />
Láttam a lepettséget az arcán, ahogy azt is, hogy mennyire leplezni próbálja. Semmit se mondott, csak elfordította a fejét, majd mély levegőket vett.<br />
- Nem hallottad? - ragadtam meg a karját. - Nem tudok élni nélküled! - emeltem fel a hangom.<br />
<i>Épp itt volt az ideje, hogy bevalljam magamnak.</i><br />
- R! - kiáltottam, mire hirtelen visszafordította fejét és rám meredt. - Én... - vettem nagy levegőt, de kezét a számra tapasztotta, majd közelebb hajolt.<br />
Mélyen a szemeibe néztem, de nem tudtam kiolvasni semmit sem. Most is olyan rejtélyes volt mint máskor. Megoldhatatlan, kifürkészhetetlen.<br />
- Sohee. - vette el lassan a kezét a számtól, majd az arcom kezdte vele simogatni. - Én nagyon szeretlek. - mondta ki egyszerűen, mitől szemeim kikerekedtek.<br />
- Én... - kezdtem bele de újra félbeszakított.<br />
- De nem lehetek veled.<br />
<i>Milyen érzés is volt? Hm.. Igen, pont mint amikor gyomorszájon rúgnak. Pont olyan érzés volt.</i><br />
- T-tessék? - dadogtam.<br />
Jongwoon elvette a kezét az arcomtól, majd megfogta a pólója alját és kibújt belőle.<br />
- M-mit csinálsz? - csúsztam hátrébb.<br />
Jongwoon ledobta a pólót a földre, majd felállt és megfordult, így elém tárult a hátán díszelgő tetoválása.<br />
- Ez az oka mindennek. - mondta, majd lenézett rám a vállai fölött. - Ez kell nekik, és ettől nem tudok megszabadulni, ha meghalok se.<br />
Visszasétált az ágyához, majd leült a szélére és újra a térdeire könyökölt.<br />
- Mégis mi ez? - csúsztam közelebb a földön, majd megfogtam az egyik kezét.<br />
- A kirakós egyik darabja. - bambult a semmibe. Arca ijesztően komoly volt. - Tudod miért pont R-ként ismerhettél eddig?<br />
- Nem. - ráztam meg a fejem.<br />
- Castle Romeo. - mondta majd lenézett rám. - Ez egy hidrogénbomba, amit 1954 március 27-én robbantottak fel. Az ereje majdnem háromszor nagyobb volt a vártnál.<br />
- És ehhez neked mégis mi közöd? - semmit sem értettem az egészből.<br />
- A Castle Romeot, a nagyapám tervezte.<br />
Hüledezve meredtem magam elé a hallottak után.<br />
- "Nem hagyhatod, hogy megszerezzék a feljegyzéseimet." Mondogatta mindig apámnak, aki minden erejével rejtegetni próbálta. Nem akarta, elégetni őket. - nevette el magát, majd mély levegőt vett. - Pedig azt kellett volna, de nem tette, mert nem akarta, hogy a nagyapám munkája kárba vesszen, azonban rossz kezekbe sem kerülhetett.<br />
<i>Ez... hihetetlen.</i><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJZ9zenoqFwmXkhFoA8NYR1XJ1T5dFKDv4RQELtUhkd_psogjh1uOBsZ22FMqhZ_YJBYlt_6CXN8pdd8IFcMTqOKcJuSZ8ZqwB-Hfm8K6qTzt_2QHhqisSB9eV8cndECsLZgsYjfRDOs/s1600/tumblr_o5u79pieSP1qi7tp8o4_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJZ9zenoqFwmXkhFoA8NYR1XJ1T5dFKDv4RQELtUhkd_psogjh1uOBsZ22FMqhZ_YJBYlt_6CXN8pdd8IFcMTqOKcJuSZ8ZqwB-Hfm8K6qTzt_2QHhqisSB9eV8cndECsLZgsYjfRDOs/s1600/tumblr_o5u79pieSP1qi7tp8o4_250.gif" /></a>- A végére, teljesen megőrült. Rejtvényekbe foglalta a feljegyzések fontos részeit, tisztán emlékszem, hogy néhány adatot egy régi festménybe karcolt, volt amit a saját testébe vésett. Végül én is sorra kerültem. - elvette tőlem a kezét, majd nagyot sóhajtott. - Ez itt - mutatott a hátára a válla fölött. - a saját apám műve, és ez az egyetlen amit még nem szereztek meg.<br />
<i>A kirakós darabja...</i><br />
- Apád...<br />
- Már halott.<br />
Hirtelen nem tudtam hova tenni ezt a sok információt ami az elmúlt néhány órában ért. Fáradtan sóhajtottam egyet, majd újra megfogtam a kezét, ami a szokottnál melegebb volt. Felkaptam a fejem, majd a kézfejemet a homlokához érintettem mire lepetten nézett le rám.<br />
- Belázasodtál. sóhajtottam. Lassan felkeltem a földről, majd megigazítottam a ruháimat. - Feküdj vissza. - nyomta le az ágyra. - Hozok gyógyszert meg borogatást.<br />
Egyúttal pedig a saját arcomat is megmostam jó hideg vízzel, ami után már sokkal jobban éreztem magam, de még így is pocsékul voltam. Visszagondoltam a történtekre és ökölbe szorult a kezem.<br />
<i>Mégis hogy viselkedtem? Jézusom...</i><br />
Szégyelltem magam amiért úgy neki estem, bár még mindig nem bocsájtottam meg neki teljesen, de tudtam, hogy ez csak idő kérdése és ez a tudat borzasztóan zavaró volt. Hogy bocsájthatom meg neki ezt is, azt is... mindent. Szánalmas vagyok ezzel a bolond szívemmel.<br />
<br />
- Ezt vedd be. - nyitottam be szobájába majd nyújtottam oda egy pirulát egy üveg vízzel Jongwoonnak aki az ágyban feküdt. Lassan feljebb ült, majd elvette tőlem és bevette a gyógyszert.<br />
- Hozok borogatást. - vettem el tőle az üres poharat, de elkapta a csuklóm, majd visszarántott, amitől a pohár majdnem kiesett a kezemből.<br />
- Ya. - lepődtem meg, majd gyorsan letettem a poharat az éjjeli szekrényre. - Mi a baj? - simítottam ki a haját az arcából.<br />
- Maradj itt velem. - suttogta. - Kérlek.<br />
A szívem hirtelen a torkomba kezdett dobogni és nehézzé vált minden lélegzetvétel.<br />
Lassan kicsúsztattam a kezem a szorításából, majd hátrébb léptem.<br />
- Kinyitom az ablakot.<br />
Elhúztam a függönyt majd ahogy kitártam az ablakot megcsapott a friss hideg levegő. A nap már lemenőben volt és a levegő is egyre hűvösebb lett. Egy darabig élveztem a levegőt és a tájat, majd Jongwoonra néztem aki már félálomban volt. Odasétáltam az ágy másik széléhez, majd bebújtam mellé az ágyba. Egy ideiig a plafont bámultam, majd felültem és lenéztem rá, de ő már mélyen aludt. Odafordultam, és az arcát kezdtem óvatosan simogatni.<br />
<i>Sajnálom amiket mondtam... Annyira sajnálom...</i><br />
Néztem ahogy mellkasa megemelkedik minden lélegzetvételénél és szőke tincseit, mik az arcába lógtak.<br />
A szívem egyre nehezebb lett és lefelé kezdett húzni. Egyre lejjebb és lejjebb, az ajkai felé. Betűrtem a hajamat a fülem mögé, majd kezemmel mellé támaszkodtam és fölé hajoltam. Lassan becsuktam a szemem és lágy csókot leheltem ajkaira.<br />
<i>El se hiszem, hogy megtettem.</i><br />
Mikor elemeltem az arcom, kinyitottam a szemem és láttam, ahogy lepetten rám mered. Szemeim kikerekedtek, majd egy halk sikoly hagyta el a számat, miközben elkaptam a karom mellőle és zavartam elfordultam.<br />
- Ne érts félre! - emeltem fel a hangom. - E-ez nem az aminek látszik. É-én nem szoktam csak úgy ráhajtani valakire, főleg nem miközben alszik, az milyen alattomos dolog már? Sunyiság lenne, mintha kihasználnám a helyzetet hogy nem vagy magadnál, de én nem ezt tettem! Én nem olyan vagyok.<br />
<i>De Sohee, ezek szerint pont olyan vagy.</i><br />
<i>Idióta!</i><br />
Hirtelen megragadta a karom, majd visszarántott maga mellé. Háttal belesüppedtem az ágyba, mire ő fölém hajolt és mélyen a szemeimbe nézett.<br />
- Jobban jártál volna, ha csöndben maradsz. - jelentette ki.<br />
- Én... - vettem nagy levegőt felháborodva, mikor hirtelen megcsókolt.<br />
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy beletörődjek a sorsomba. Karjaimat a nyaka köré fontam és végre magamhoz szoríthattam.<br />
Évek óta vágytam erre, azt hittem sose jön el ez a nap. A bolond szívem majd kiugrott a helyéről a közelségétől, a pillangók a gyomromban pedig újra repdesni kezdtek.<br />
<i>Azon a napon</i>, megtudtam az igazságot a bátyámról, és akkor<i> </i>voltam életemben a legmérgesebb.<br />
<i>Azon a napon</i>, megtudtam ki is Jongwoon valójában, és aznap este végre a karjai közt aludhattam el.<br />
<br />
<br />
Félálomban voltam, mikor hallottam a parketta recsegését. Mocorogni, majd nyöszörögni kezdtem, aztán lassan az oldalamra fordultam.<br />
- Jongwoon? - motyogtam anélkül, hogy kinyitottam volna a szemem.<br />
Hirtelen valaki befogta a számat, mire a szemeim kipattantak és kapálózni kezdtem.Az utca fényei beszűrődtek a nyitott ablakon elegendő világosságot adva ahhoz, hogy észrevegyem, hogy két alak van a szobában.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjisw_kylhiyhXepJMLNKNDHvg8ivyYU7FJ1-zAQ7w47byM4Wi1ivlPa_13wmm7gQkV9CHTCEs7ADd1bH-oR_Rp9eQUMdQKempC7a-zkBW-eaGY-UWTRTZuy9mlzaHrmMBG5E3QVz98D6U/s1600/tumblr_n62rxcvuoe1r2gwz1o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjisw_kylhiyhXepJMLNKNDHvg8ivyYU7FJ1-zAQ7w47byM4Wi1ivlPa_13wmm7gQkV9CHTCEs7ADd1bH-oR_Rp9eQUMdQKempC7a-zkBW-eaGY-UWTRTZuy9mlzaHrmMBG5E3QVz98D6U/s320/tumblr_n62rxcvuoe1r2gwz1o1_500.gif" width="320" /></a></div>
Síktani próbáltam de nem tudtam. Rúgtam kapálóztam de az ágynak nyomott, miközben a másik megragadta Jongwoont a sérült karjánál, mire ő felkiáltott. Az idegen feketébe burkolózott férfi, megragadta a másik karját is, majd rángatni kezdte kifelé az ágyból. Beleharaptam a kézbe ami a számra volt tapadva, mire a férfi elkapta onnan.<br />
- Jongwoon! - kiáltottam, majd kinyújtottam felé a karom kétségbeesetten.<br />
Ő is felém nyúlt de nem jutott elég közel hozzám. Sérült volt és gyenge, a másik sokkal erősebb volt nála. Hátra fogta a karjait, majd nekinyomta a falnak.<br />
- Engedje el! - térdeltem fel az ágyon, hogy odamenjek, de akkor hirtelen a másik egy darab szövetet nyomott az arcomra.<br />
Próbáltam elvenni a kezét az arcomról, de nem tudtam. Láttam, ahogy Jongwoon kiszabadul a másik szorításából és felém indul de egyből visszarántják. Hallottam, ahogy a nevem kiabálja, aztán a hangok egyre halkabbak lettek, a szoba pedig egyre sötétebb lett, míg végül minden megszűnt létezni körülöttem.<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Azon a napon</i>, az éjszaka közepén, a saját ágyából rángatták ki mellőlem. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirKpvuWS9r-p6flojQMgH4km9SQZeNNUvRW13LeK3Sfv1noEh6vm4PAByXJVHeJX7c3v4hkugQU7azqYAJHMoCvLJG1rkemc5kJdjOoCeMArEH_sm5t45FvaC5vPbhDAts00ugk9lYW3k/s1600/tumblr_o7u82quLg91vs1sw7o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirKpvuWS9r-p6flojQMgH4km9SQZeNNUvRW13LeK3Sfv1noEh6vm4PAByXJVHeJX7c3v4hkugQU7azqYAJHMoCvLJG1rkemc5kJdjOoCeMArEH_sm5t45FvaC5vPbhDAts00ugk9lYW3k/s400/tumblr_o7u82quLg91vs1sw7o1_500.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-84550960908795964062016-08-01T13:51:00.002-07:002016-08-01T13:51:20.088-07:00» 13. rész - My Heart Still Remembers You<div style="text-align: center;">
<b>13.rész</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>My Heart Still Remembers You</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi24PBSCescc7Kt7-9pj6eBifTuAszhcnUOUAC3XtlWbG31Ol-xCwRYYdfNojFpThnfboNAau5oRMQV1PmQ8Y7CHMw_H4lDLyNBnS-qS0kN-g1u_gvs5feV-8VtrR9uUyCKCOJQuM5rTxQ/s1600/tumblr_noq598DpWQ1txt22yo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="183" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi24PBSCescc7Kt7-9pj6eBifTuAszhcnUOUAC3XtlWbG31Ol-xCwRYYdfNojFpThnfboNAau5oRMQV1PmQ8Y7CHMw_H4lDLyNBnS-qS0kN-g1u_gvs5feV-8VtrR9uUyCKCOJQuM5rTxQ/s400/tumblr_noq598DpWQ1txt22yo1_500.gif" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Jongwoon ágya mellett a földön térdeltem és a kezét szorongattam, miközben ő álmai álmát aludta. Homlokára Rin tett egy vizes borogatást és több fájdalom csillapított is kapott. Miután kiszedte belőle a golyót, ágyba parancsoltuk, hogy pihenjen. Hüvelykujjammal óvatosan simogattam a kézfejét, miközben arcát fürkésztem.<br />
<i>Tudok élni nélküled. Tudok élni nélküled...</i><br />
Hajtogattam magamban, de egyre jobban kezdett összedőlni minden amit erőszakkal építettem az elmémben. Hatalmas falakat húztam fel, hazugságból, de az igazság alapjaira és a falak kezdtek megremegni, majd lassan leomlani.<br />
<i>Mégse tudok élni nélküled? Gyűlöllek érte.</i><br />
Rin lassan benyitott az ajtón, majd lenézett rám.<br />
- Máris elaludt? - suttogta, mire bólintottam.<br />
Hallottam ahogy egy halk sóhaj hagyja el a száját, majd kezét a vállamra tette, mire felnéztem rá.<br />
- Azokkal mi legyen? - mutatott a ki a szobából a két hullára amiket kihúztunk a nappali közepébe.<br />
Lehajtottam a fejem, majd gondolkodni kezdtem.<br />
- Daraboljuk fel? - tette fel a kérdést Rin mire kikerekedtek a szemeim és hitetlenkedve néztem rá.<br />
- Rin! - szóltam rá halkan.<br />
- Mi az? - lepődött meg. - Szükség nagy úr!<br />
- És ha csak beletennénk őket egy nagy fekete zsákba?<br />
- Remek ötlet! - gúnyolódott rajtam. - És hova teszed őket?<br />
Gondolkodóba ejtett. <i>Mégis mit kezdhetnénk velük?</i><br />
- Megvan! - kaptam fel a fejem, mire Rin érdeklődő pillantásokat vetett rám. - Figyelj, beletesszük őket egy-egy szemetes zsákba, és... ugye van autód? - gondolkodtam el.<br />
- Persze, folytasd.<br />
- A folyóba velük.<br />
- De úgy megtalálják!<br />
- Ha kötünk súlyokat a zsákra, vagy teszünk bele akkor nem. - mosolyodtam el.<br />
- Jó, de ha nem férnek bele a zsákba? Csonkítsuk meg a testeket? - kérdezte olyan könnyedén mintha csak azt kérdezné mi lesz a vacsora.<br />
- Rin! - szóltam rá újra.<br />
- Sohee! Komolyan mondom!<br />
- Látom. Ezt sem először csinálod? - néztem rá szúrós szemekkel.<br />
Rin, meglepődött, majd szégyenkezve fordította el a fejét.<br />
- Értem. darabold fel ha gondolod, de szerintem megoldható anélkül is.<br />
- Ezt én megoldom, te csak segíts majd az egyik zsákot lehozni a kocsihoz, aztán a többit elintézem. - hadarta el, majd kilépett a szobából, húzva maga után az ajtót, hogy becsukja, mikor megfogtam azt és visszarántottam. Lepetten nézett vissza rám, mire én felálltam és mélyen a szemeibe néztem.<br />
- Nem akarsz mondani valamit? - kérdeztem kissé mérgesen.<br />
Rin lehajtotta a fejét, majd nagy levegőket vett.<br />
- Rin! - szóltam rá, mire felkapta a fejét, és elmosolyodott.<br />
- Nem akarom, hogy tőlem tudd meg.<br />
Hiába mosolygott, volt benne valami keserves, valami elmondhatatlanul szomorú, ami kétségbe ejtett és megrémisztett.<br />
<br />
Jongwoon nappalijába ültem a kanapé előtt a földön és a telefonomat nyomogattam, nem sokkal azután, hogy Rin elment, "eltakarítani a szemetet". Hirtelen a telefonom csörögni kezdett mire lepetten kaptam fel a fejem és a mellkasomhoz kaptam.<br />
- Ah, de megijedtem. - motyogtam. - R? - hunyorogtam mikor megláttam, hogy hív. Egyből Jongwoon szobája ajtajára néztem, ami mögött Ő volt.<br />
R sohasem hívott fel. Soha. Régen annyit könyörögtem, de mindig azt mondta, nem lehet, csakis írásban beszélhettünk, és most hív. Ráadásul a szomszéd szobából...<br />
- Igen? - vettem, fel majd emeltem a fülemhez a telefont.<br />
- Meg se lepődsz? - halk nevetés hagyta el a száját.<br />
- Én.. - lepődtem meg.<br />
<i>Tudja, hogy tudom?</i><br />
- Sohee... - sóhajtott. - Te.. tudod, hogy...<br />
- Ne menjek be? - szakítottam félbe. Meg akartam kímélni őt a kérdéstől.<br />
- Mondanom kell valamit. - hangja komoly volt. Valami nehéz dologra készült.<br />
- Akkor bemegyek. - készültem felállni a földről mikor rám szólt.<br />
- Ne gyere be! - kiáltotta hirtelen, ami még a falakon keresztül is áthallatszott. - Kérlek. Úgy nem megy...<br />
- Rendben... helyezkedtem vissza, majd nyeltem egy nagyot. Hihetetlenül ideges lettem.<br />
- G-gondolom tudod, hogy én és... Jung... Jungsoo barátok voltunk. - hangja folyton elcsuklott. Alig tudta kimondani a szavakat annyira félt.<br />
- Igen. - kezdett remegni a kezem.<br />
- Itt az ideje, hogy elmondjam, mi is történt aznap...<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>- Namsan Park - </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A pirosló napot lassan elnyelték a fák és az épületek, az ég pedig lilás színekben pompázott. Jongwoon az egyik fa tövében álldogált, baseball sapkáját a fejére húzta, és csak a földet bámulta. Arcát takargatta.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Helyzet? - kérdezte, mikor Jungsoo odalépett mellé és a fának dőlt. Nem néztek egymásra csak álltak egymás mellett.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZOW2xwvmqonVXH1yMj8VPLJGTK7X-wGPOJR6psdW5uAdXAhf7mOp9OIEjxjjMWsOOqDEkUhrR6qmky9ZyN9Iv0ZSlRNNIPnbQSwLz6D-X_aUJnSljpAAcE3UaK7g-YKzcsTr-h3qGiG0/s1600/tumblr_static_tumblr_static_filename_640.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><i><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZOW2xwvmqonVXH1yMj8VPLJGTK7X-wGPOJR6psdW5uAdXAhf7mOp9OIEjxjjMWsOOqDEkUhrR6qmky9ZyN9Iv0ZSlRNNIPnbQSwLz6D-X_aUJnSljpAAcE3UaK7g-YKzcsTr-h3qGiG0/s320/tumblr_static_tumblr_static_filename_640.jpg" width="320" /></i></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Közel járnak. - Jungsoo hangja ideges volt. - Meg fognak találni. - nézett rá Jongwoonra.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jongwoon nem szólt semmit csak gondolkodott a következő lépésen és mélyeket lélegzett, hogy nyugtassa magát.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Menekülnöd kell. - fordult Jungsoo barátja felé. - Nem tudlak tovább fedezni! - suttogta idegesen.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jongwoon ránézett, majd nyugtatóan elmosolyodott és kezét Jungsoo vállára tette.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Ne aggódj. Kitalálok valamit.</i></div>
<i>- Nem. - vette le barátja kezét magáról. - Ezt most nem tudod megoldani. Nincs más lehetőség el kell menned innen. - hadonászott a kezével idegességében.</i><br />
<i>- Velem kell jönnöd. - komolyodott el Jongwoon, mire Jungsoo meglepődött és visszahőkölt. - Ha ennyire közel járnak, arra is hamarosan rájönnek, hogy tégla vagy közöttük. Meg fognak ölni. </i><br />
<i>Néhány perces csend telepedett rájuk, majd Jungsoo kivette a kocsija kulcsát a zsebéből és barátja elé állt.</i><br />
<i>- Nem maradhatok veled végig, nem hagyhatom sokáig Soheet magára. Elviszlek innen, de utána magadra kell hagyjalak egy időre. Rendben?</i><br />
<i>Jongwoon bólintott egyet mire sietve elindultak Jungsoo kocsija felé ami az út szélén parkolt.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Nem sokára ott vagyunk, legyél készen. - mondta Jongwoon a telefonba Rinnek miközben a kocsiban ültek. - Nincs sok időnk azonnal menni kell.</i><br />
<i>- Rendben, összepakolom ami fontos és mehetünk. - válaszolt Rin, majd letette a telefont.</i><br />
<i>Jongwoon zsebre vágta a telefonját, majd a mellette ülő barátjára nézett aki mereven nézte az utat vezetés közben.</i><br />
<i>- Ha mindennek vége meghálálom valahogy. - mosolygott rá.</i><br />
<i>- Kérni szeretnék valamit. - mondta komolyan barátja mire Jongwoon arcára fagyott a mosoly. - Ha történne velem valami.. akármi.. kérlek vigyázz Sohee-ra. </i><br />
<i>Jongwoon szemei kikerekedtek, majd hüledezve Jungsoo felé fordult az ülésen. Hirtelen belé fagytak a szavak.</i><br />
<i>- M-mégis mi ez hirtelen? - kérdezte rémülten.</i><br />
<i>- Csak ígérd meg ezt nekem. - mondta anélkül, hogy barátjára nézett volna. - De kérlek, ne találkozz vele. Soha. Ne keverd ebbe bele.</i><br />
<i>- Akkor mégis hogy-</i><br />
<i>- Csak telefonon keresztül. - vágott a szavába. - Ne ismerjen téged, ne tudjon semmit. Sohee-nak már mondtam, hogy keresni fogod, ha a szükség úgy hozná. R-ként neveztelek meg.</i><br />
<i>Jongwoon idegesen hátravágta magát az ülésen és bámult kifelé az ablakon.</i><br />
<i>- Ígérd meg nekem! - emelte fel a hangját Jungsoo mire barátja összerezzent és felé fordult. - Ígérd ezt meg nekem! Ha bármi történik, vigyázz rá helyettem! - kiabálta Jungsoo idegesen.</i><br />
<i>A légkör olyan feszültté vált, hogy levegőt is nehezen lehetett venni. Miután néhány percig figyelte Jongwoon a mellette ülő társát, észrevett valamit.</i><br />
<i>Jungsoo folyamatosan a visszapillantó tükör és az út között kapkodta a tekintetét. Mikor Jongwoon meg akart fordulni, hogy hátra nézzen a két ülés között, Jungsoo megragadta a mellkasát és hátra nyomta az ülésen.</i><br />
<i>- Ya! - kiáltott fel Jongwoon. </i><br />
<i>- Kell tennem egy kis kitérőt. </i><br />
<i>- Mi van?</i><br />
<i>- Mikor befordulok azon a sarkon - bökött a fejével az irányba - megállok, és te kiszállsz. Megértetted?</i><br />
<i>- Mégis mit képzelsz? - motyogta az orra alatt Jongwoon majd megpróbált megint hátra nézni mire Jungsoo hirtelen elrántotta az üléstől és újra nekivágta.</i><br />
<i>- Megértetted? - kiabálta. </i><br />
<i>Jongwoon tudta, hogy valami nincs rendben, de nem ellenkezhetett barátjával. </i><br />
<i>- Rendben. - nyelt egy nagyot, majd mikor Jungsoo lekanyarodott egy buszmegállóba megállt, mire Jongwoon azonnal kiugrott az autóból és visszanézett barátjára.</i><br />
<i>- Ígérd meg! - nézett Jungsoo vissza rá.</i><br />
<i>Jongwoon hirtelen visszahőkölt majd remegni kezdtek a lábai.</i><br />
<i>- Ya... miért sírsz? - suttogta maga elé.</i><br />
<i>- Bízom benned. - mondta Jungsoo, majd áthajolt az anyósülésen és bevágta Jongwoon előtt az ajtót.</i><br />
<i>Ahogy az ajtó becsapódott rálépett a gázra és a megengedettnél többel hajtani kezdett tovább az úton. </i><br />
<i>Jongwoon az autó után fordult és nézte, ahogy távolodik, majd nem sokkal később, két fekete sötétített ablakú autó száguldott el mellette.</i><br />
<i>Hirtelen villámcsapásként érte, hogy mégis mi történik.</i><br />
<i>- A francba. - suttogta, majd futni kezdett.</i><br />
<i>Még alig ugyan, de látta Jungsoo autóját ahogy menekül, azonban hirtelen eltűnt a szeme elől. A látványtól a lábai földbe gyökereztek és a szíve a torkában dobogott. Könnyek futottak végig az arcán, majd ahogy csak tudott futni kezdett, közben pedig a könnyeit törölgette.</i><br />
<i>Mikor a kereszteződéshez ért, a térdeire rogyott és az a gombóc a torkában fojtogatni kezdte. Jungsoo autóját oldalról elsodorta egy kamion. </i><br />
<i>A két fekete autó is ott állt. Az egyik férfi benézett Jungsoo autójába majd mikor visszafordult társai felé, akik az autóban ültek, nyújtott ujjait meglegyintette a nyaka előtt.</i><br />
<i>Halott.</i><br />
<i>Visszaült az autóba, majd elhajtottak, az emberek pedig egyre csak gyűltek a füstölő kocsi köré, mentők szirénázása hasított bele az emberek beszédébe. </i><br />
<i>Jongwoon hangosan zokogni kezdett, miközben előredőlt és tenyereire támaszkodott.</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><b>Istenem</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>Mit tettem?</b></i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIo-MXvrIJg5AGDEyhaoIruvCtnS9Or-bHyIxRlZTjnEXVs03WA8-A9oZ2Ggz0ua1NCuujuUYO7FaVVxQrgjdUo0afNGzZHkOd2CXaP1xwkv3xkxPa6wW5mEQR0oDSpBSJ2zUDhNcZSnY/s1600/586732610_large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="186" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIo-MXvrIJg5AGDEyhaoIruvCtnS9Or-bHyIxRlZTjnEXVs03WA8-A9oZ2Ggz0ua1NCuujuUYO7FaVVxQrgjdUo0afNGzZHkOd2CXaP1xwkv3xkxPa6wW5mEQR0oDSpBSJ2zUDhNcZSnY/s320/586732610_large.gif" width="320" /></a></div>
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-65939177263561294132016-07-26T08:14:00.000-07:002016-07-26T08:14:39.357-07:00» 12.rész - One Shot<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: medium;"><b>12.rész</b></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: medium;"><b>One Shot</b></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqSpXoWiUjtiQ7mRndb-ejk_KS0oQDabyZE_VLBmlMy3XmBNHREiHd9YntebA1k2aC5B2a3Vu4N72JUXSep-h2Gn_XyDoLfwVRVYfXljTYaMIj-CivXHUjI7M4d92dO7ix5Tg99Bs9wvc/s1600/tumblr_ngbef4AulT1txt22yo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqSpXoWiUjtiQ7mRndb-ejk_KS0oQDabyZE_VLBmlMy3XmBNHREiHd9YntebA1k2aC5B2a3Vu4N72JUXSep-h2Gn_XyDoLfwVRVYfXljTYaMIj-CivXHUjI7M4d92dO7ix5Tg99Bs9wvc/s400/tumblr_ngbef4AulT1txt22yo1_500.gif" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Mikor Jongwoon belépett az üres lakásba, fáradtan dőlt neki a falnak. Tekintetét a plafonra emelte, és mélyeket lélegzett. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>- Sohee? </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Miután nem jött válasz, ellökte magát a faltól és beljebb sétált. Az üresen tátongó nappali látványa olyan érzés volt, mintha gyomron vágták volna.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>- Sohee? - nyitott be a szobájába.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>A lánynak nyoma sem volt. Mintha csak egy álom lett volna, az itt léte, és most ébredt fel. A felismerés, hogy minden összedőlt akár egy kártyavár, borzalmas sebeket tépett fel, és a magány sötétjét borította lelkére. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Fájt bevallani, de voltak napok, percek, pillanatok, mikor elhitte, hogy kiléphet a szerepből amit mások miatt kell játszani. Hiába a remény, újra rá kellett eszmélnie, hogy csak halálában szabadulhat meg R-től. Más lehetőség nincs.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mi a helyzet? - lépett So Ah a padomhoz, mire felkaptam a fejem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mi lenne? - dörzsöltem meg a szemeimet, majd nagyot ásítottam és vettem észre, hogy már véget is ért az óra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mit csinálsz éjszakánként, hogy ilyen fáradt vagy? - kérdezte huncut mosollyal az arcán, majd odahúzott egy széket és leült.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Természetesen alszom. - mosolyodtam el. - Legalább is próbálok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ezek után kínos csend telepedett ránk. Tudtam, hogy nem tudom elég jól leplezni, azt, hogy nem vagyok a legfényesebben, de próbálkoztam. Azt is tudtam, hogy So Ah tudja, hogy valami történt azonban nem akar faggatózni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>El kéne mondanom neki mindent?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- So Ah.. - fordultam felé. Ezúttal elhagytam a kamu mosolyt, és őszintén, azzal a kétségbeesett arccal néztem rá, ahogy eddig is kellett volna. - Az a helyzet... - kezdtem bele a mondandómban azonban, belém fagytak a szavakba. Nem tudtam hogy kéne kezdenem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Sohee? - fogta meg a kezem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ah, mindegy. - mosolyogtam rá.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Nem megy. Nem tudom összeszedni a gondolataim.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Amióta eljöttem Jongwoon lakásából, még egy üzenetet sem váltottunk. Telnek a napok, hetek és kezd minden elhomályosodni. Szörnyen éreztem magam. Az első néhány nap volt a legkínzóbb. Hiánya elviselhetetlen volt, és egész nap a telefonom szorongattam, hátha felkeres, de nem tette.</div>
Vajon ő is arra várt, hogy majd én keresem? Nem éreztem, hogy én kéne előbb felkeressem. Nem akartam utána futni, mint egy bolond, főleg azok után, hogy rájöttem hazugságaira. Azt akartam, hogy ő kezdeményezzen, de nem tette. Két bolond, ezek voltunk mi, várva a másikra, hogy lép, legyőzve a büszkeségét. Büszkeség.. meg se fordult a fejemben, hogy nem a büszkeség az ami Jongwoont visszatartja.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Eltelt az első hét, és kezdtem rájönni, hogy ez nem a világ vége. Borzalmasabban éreztem mégis magam, hiszen ráébredtem: <i>tudok élni nélküled. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az élet nem állt meg, ugyanúgy iskolába jártam, ugyanúgy dolgoztam, ugyanúgy reggel felkelt a nap. Míg ragaszkodtam hozzá, el se tudtam volna képzelni ilyet. Ha néhány héttel ezelőtt megkérdezte volna valaki, hogy mi lenne, ha R soha többé nem írna, biztosan azt válaszoltam volna, hogy belehalnék. Végül miután elvesztettem, megtanultam élni nélküle. Mert az élet nem állt meg nélküle, bármennyire is szerettem volna.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>- 1 hónappal később - </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Tisztán emlékszem arra a napra. Arra a bizonyos keddi napra. Miután végeztem a munkával hazafelé tartottam. Nem siettem haza, élveztem az esti levegőt, és a csendet. Felsétáltam a lépcsőn, azonban útközben, megláttam Jongwoont magam előtt sétálni. Lépteim lelassultak, és levegőt is alig mertem venni. Nem akartam, hogy észrevegyen. Lassan, hangtalanul sétáltam biztonságos távolságba lemaradva tőle. Mikor felért a lépcsőn egyből a lakása ajtajához sétált, és a zsebében keresni kezdte a kulcsait. Lassan én is felértem, azonban megtorpantam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Megtanultam élni nélküled.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Azonban akkor, abban a pillanatban, mikor újra láttam, minden összedőlt. Minden amit kemény erővel építettem, hogy túlélhessem nélküle a napokat. Éreztem, hogy összeszorul a torkom és nehéz minden lélegzetvétel. Erős akartam lenni, és aszerint viselkedni. Nagy levegőt vettem és a szomszéd ajtóhoz sétáltam. Mikor megálltam az ajtóm előtt, éreztem tekintetét magamon, ahogy néhány méterrel mellettem a szomszéd ajtóban állt és figyelt. Nem mertem visszanézni rá. Gyorsan kihalásztam a kulcsomat a táskámból, majd beléptem az ajtón. Épphogy becsuktam magam után, a kezemet a számra tapasztottam és halkan zokogni kezdtem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Nem akartam látni, mert tudtam, hogy ez lesz hiába próbáltam hitegetni magam az ellenkezőjével. Ledobtam a táskámat, majd leültem az ágyam szélére.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Aznap éjjel úgy zakatolt a szívem mint még soha. Könnyek kínozták szemeimet és úgy éreztem, hogy a halál megváltás lenne számomra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Így teltek a napok, hetek, aztán újabb 1 hónap múlva egy csütörtöki napon, történt valami.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az óra hajnali kettőt mutatott, mikor hangos csörömpölésre keltem. Felültem az ágyamon és megdörzsöltem a szemeimet. A fal túloldalán volt Jongwoon lakása ahonnan hangos zajok szűrődtek ki. Fáradtan a fal felé fordultam és fülelni kezdtem. Férfiak hangját hallottam, ahogy kiabálnak, majd egy éles hang hasított bele az addig csendes éjszakába. Ijedtemben felkiáltottam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Pisztolylövés.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Felugrottam az az ágyamból és felkapcsoltam a villanyokat. Félve a falhoz tapasztottam a fülem és hallgatózni kezdtem. Hirtelen csend lett. Semmilyen kis aprócska zaj sem hallatszott, ami nagyon megrémisztett. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az ajtóhoz szaladtam, elfordítottam benne a kulcsot és kisiettem a folyosóra. Jongwoon lakásának ajtaja csukva volt. Odaléptem, majd lassan lenyomtam a kilincset mire az ajtó kinyílt. Mikor benyitottam, olyan érzésem volt mintha tornádó söpört volna végig a lakáson. Székek felborulva, törött poharak a földön. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Az a pisztolylövés...</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Berohantam Jongwoon szobájába és az első dolog amit láttam az Ő volt, ahogy az ágya előtt a földön ült és a semmibe meredt. A második pedig az, hogy 2 férfi feküdt előtte a földön. A számhoz kaptam a kezem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Halál szaga volt a levegőnek.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A szőnyeg véres volt, a parketta, Jongwoon ágya, a ruhái, a másik 2 férfi. Mindent vér borított. Jongwoon fel sem figyelt arra, hogy itt vagyok. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Halott.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Odasiettem és előtte térdre rogytam majd arcát a két kezem közé fogtam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jongwoon? - szólítgattam miközben próbáltam nyugodt hangnemben beszélni. Próbálkozásom kudarcba fulladt, miután tekintetét rám emelte és megláttam véres arcát. Könnyes lett a szemem, de próbáltam erős maradni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mi történt? - kezdtem a pólóm ujjával törölgetni az arcát. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem szólt semmit. Miután letöröltem az arcát visszasiettem a lakása ajtajához és bezártam nehogy bejöjjön valaki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Mit tegyek?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Visszasétáltam a szobájába, ahol Jongwoon még mindig a földön ült karját szorongatva.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Hogy nem vettem eddig észre?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Odasiettem majd alaposan szemügyre vettem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Te egy késsel a párnád alatt aludtál eddig? - kérdeztem lepetten mikor megláttam a mellette heverő véres kést.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Hirtelen kezdett valamiféle kép kirajzolódni előttem a történtekről. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Bizonyára a késsel ölhette meg azt a két férfit, de akkor mi volt az a pisztoly lövés?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Lenéztem rá, majd leguggoltam és levettem a kezét a karjáról, Ruhája teljesen átázott a vértől azon a helyen.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Meglőttek?! - kiáltottam fel. - Istenem. - ugrottam fel, majd a fejemet kezdtem fogni. - Most azonnal hívok egy mentőt. - motyogtam az orrom alatt, majd mikor megfordultam, hogy kimenjek Jongwoon elkapta a csuklom és visszarántott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem lehet. - mondta, majd a két holttestre nézett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Igaza van...</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor mégis mit tegyek? - kiabáltam. Nagyon meg voltam rémülve. Ki ne lett volna a helyemben?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hívd fel Rin-t. - engedte el a csuklom, majd megpróbált felállni a földről. Odaléptem és megfogtam a karját, hogy felsegítsem. - Ki kell szednie ezt belőlem. - nézett le a sebére.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Rendben. - suttogtam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Hogy keveredhettem ebbe az egészbe bele?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Elengedtem Jongwoont, mire ő egy kézzel megpróbált kibújni a véres pólójából.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Várj, segítek. - sóhajtottam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Megfogtam a pólója szélét majd kibújtattam belőle. Persze most jöhetne az a rész, hogy "jaj az a test", de valahogy abban a helyzetben nem tudott érdekelni, hogy van-e kocka, és milyen. A legkevésbé sem tudott lekötni, és őszintén nagyon nem is figyeltem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Addig míg megjön szorítsd oda. - adtam vissza neki a pólóját. - Már úgyis csupa vér.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Bólintott egyet majd elvette tőlem, azonban mikor megfordult, kikerekedtek a szemeim. Nem mertem megkérdezni, pedig nagyon is érdekelt, hogy mi az a hatalmas tetoválás a hátán.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az egész hátát eltakarta, különböző mintákat tudtam csak kivenni belőle, írásjeleket, amiket nem tudtam elolvasni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Mégis mi ez?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Magam se tudom miért lepett meg ennyire, egy tetoválás. Volt egy megérzésem, hogy nagyobb jelentősége van, mint azt elsőre gondolná az ember.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Maradj már nyugton! - szólt rá Rin, miközben a golyót kereste a sebében.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Legalább valami fájdalom csillapítót adhatnál! - sziszegte Jongwoon. Arcán gyöngyöztek az izzadtság cseppek a fájdalomtól.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Biztos tudod, hogy kell ezt csinálni? - kérdeztem kétségbeesetten Rint.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem ez az első alkalom, ne aggódj.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Oh...</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Jongwoon az ebédlő asztalon ült Rin pedig előtte, kissé lehajolva próbálta ellátni a sebét.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Sohee, hozz valamit amit szoríthat. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Körbe pásztáztam a szobát a tekintettemmel de semmit sem tűnt megfelelőnek a feladathoz. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- A francba Rin, mi lesz már? - szenvedett Jongwoon.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Sohee? - kiabálta Rin, mire odaléptem az asztalhoz és megfogtam Jongwoon kezét, mire mindketten lepetten néztek rám.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem éppen erre gondoltam. - mondta Rin, majd újra a seb felé fordult.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Törd el, ha akarod. - mosolyogtam rá Jongwoonra, mire ő a szájához emelte a kezem és lágy csókot lehelte rá, mitől elöntött a forróság. Mielőtt elemelte volna kezem a szájától, kinyitotta szemeit, kábító pillantást vetve rám.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Essünk túl rajta. - tette vissza kezem az asztalra, de nem engedte el.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Felültem én is asztalra, majd megszorítottam a kezét.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Gyors leszek, rendben? - mondta Rin, majd éreztem, ahogy Jongwoon megszorítja a kezem, de én csak azt a hatalmas tetoválást figyeltem, ami a hátán díszelgett. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo9LSa3SOtMalYf3fZaFy2yHzoNRGEjRnjaUo4yG4_PPYTLGyTXbIHC_u2p98P3UgvntNuOLLjFRLlpeBWRUkWGYZFzXCFjcONzWKsjM8RA9UF_IKSWhlQ83yIzw4jsZ4ADgF2pwmbLjY/s1600/tumblr_o5u79pieSP1qi7tp8o2_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="234" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo9LSa3SOtMalYf3fZaFy2yHzoNRGEjRnjaUo4yG4_PPYTLGyTXbIHC_u2p98P3UgvntNuOLLjFRLlpeBWRUkWGYZFzXCFjcONzWKsjM8RA9UF_IKSWhlQ83yIzw4jsZ4ADgF2pwmbLjY/s320/tumblr_o5u79pieSP1qi7tp8o2_250.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-24960346787204114032016-07-23T20:03:00.001-07:002016-07-23T20:03:24.729-07:00» 11.rész - Colder than the darkest sea<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: small;"><b>11. rész</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: small;"><b>Colder than the darkest sea</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZcfLBGa1UwWp6S8gvygdvYcl8b9V0dCHGW_HZHe5EHvdJnXeIumX88EXVbj2OxPjHsi3jI49jjmxc35ELQ-hbgWXoCSmeJfO4Ih1H8LsjUll9jTNzNQYh8zr-fuO5M-BqFjVSMsB0Mis/s1600/tumblr_mxih9z4wYO1slcdwbo1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZcfLBGa1UwWp6S8gvygdvYcl8b9V0dCHGW_HZHe5EHvdJnXeIumX88EXVbj2OxPjHsi3jI49jjmxc35ELQ-hbgWXoCSmeJfO4Ih1H8LsjUll9jTNzNQYh8zr-fuO5M-BqFjVSMsB0Mis/s400/tumblr_mxih9z4wYO1slcdwbo1_250.gif" width="400" /></a></div>
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Miután Rin elhagyta a lakást és Jongwoon után ment elmerengtem a történteken. Hirtelen villámcsapásként hasított belém újra a felismerés, hogy Jongwoon ki is valójában. Lassan leültem a kanapéra, majd a fejemet kezdtem fogni.<br />
<i> "Ő majd vigyáz rád." </i><br />
Hallottam Jungsoo hangját. Megráztam a fejem, majd hátradőltem és a plafont kezdtem bámulni.<br />
- Sosem találkozhattok. - motyogtam az orrom alatt.<br />
<i>Mégis mi a fene ez? Miért rejtegette előlem Jongwoont a bátyám? És miért nem kerülhet a közelembe? Körözött személy lenne? Egy bűnöző? Egy gyilkos? Nem értem.</i><br />
Valahogy nem volt semmi kedvem ahhoz, hogy az ágyában aludjak. Úgy éreztem magam mint aki az örök szerelméből ábrándult volna ki.<br />
<i>Mégis minek teperek vagy próbálkozok? Soha nem fogja bevallani, hogy ki ő válójában és ennek biztos oka van. Akkor legyen így...</i><br />
Magamra húztam a kanapén heverő pokrócot, majd alatta összegömbölyödve bámultam az ajtót. A Hold fénye beszűrődött a nyitott ablakokon halványan bevilágítva a szobát. A pokrócon éreztem a vaníliás Tilbury kábító illatát, de ahelyett hogy elmámorított volna, csak felfordult a gyomrom és fájni kezdett a fejem.<br />
Mikor már kezdett elkapni az álmosság éreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben. Kipattantak a szemeim, majd ásítottam egyet miközben próbáltam kihalászni a telefont a zsebemből. Vakító fényétől kénytelen voltam hunyorogni. Az óra hajnali 2 órát mutatott, de Jongwoon még sehol sem volt.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>" Ugye alszol már?</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>R. "</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: left;">
Fáradtan sóhajtottam egyet majd írni kezdtem.</div>
<div style="text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>" Nem. Az a bunkó szomszédom még nem jött haza. Zavar, hogy ilyen sokáig kimarad, azt sem tudja az ember, hogy jól van-e. Te gondolom otthon vagy, nem?"</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<br />
<br />
Szánalmasan felnevettem, majd felültem és megdörzsöltem a szemeimet. Válaszát vártam, de már nem vert olyan hevesen a szívem, mint tegnap. Nem repkedtek a pillangók a hasamban és nem húzódott akaratlanul is mosolyra a szám. Minden közömbössé vált.<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>" Persze. Épp aludni készültem, csak gondoltam rád írok. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>R."</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<br />
Könnyek gyűltek a szemembe miközben hüledezve meredtem magam elé. A plafonra emeltem tekintetem, hogy könnyeim ne folyjanak végig arcomon, miközben idegességemben a számat harapdáltam.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>" Aludni? Igen? És mégis hol készülsz éppen aludni? Van egy olyan érzésem, hogy nem otthon tartózkodsz jelen pillanatban!" </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
Begépeltem, majd hosszú percekig néztem. Újra és újra elolvastam, majd kitöröltem és átírtam.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"Értem. Akkor aludj jól."</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<br />
Végül ez volt a válaszom.<br />
- Tudod mit? - suttogtam magam elé remegő hangon. - Már nem is érdekel... Maradj magadnak a hazugságaiddal és titkaiddal. Nem tud érdekelni...<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<i>- Jongwoon! - kiabálta Rin, miközben a kihalt éjszakai sötétségébe burkolózott utcákon sétált sietve. - Jongwoon!</i><br />
<i>Hiába kiabálta nevét, nem jött válasz. Olyan hirtelen tűnt el a szemei elől, és nyelte el a város sötétsége, hogy nyoma sem maradt. Megfáradva állt meg, térdeire támaszkodva miközben mélyeket lélegzett és a könnyivel küszködött. Kisimította haját az arcából, miközben felegyenesedett és kivette a telefonját a kabátja zsebéből, majd néhány mélyebb lélegzetvétel után a füléhez emelte.</i><br />
<i>- Mégis mit képzelsz magadról?! - ordította, miután felvették. Nem jött válasz.</i><br />
<i>- Hova mentél? Mondtam, hogy várj meg! Hol a francban vagy? - őrjöngött, majd miután erre sem érkezett válasz megpróbált lenyugodni.</i><br />
<i>- Jongwoon... - szólalt meg nyugodt hangon. - Ezt meg kell beszélnünk. Nem menekülhetsz előle.</i><br />
<i>Kínos csend telepedett rájuk. Ahogy elcsendesedtek a szavak annál nagyobb zűrzavar keletkezett a szívekben. Megannyi gondolat motoszkált a fejekben, de képtelenség lett volna szavakba önteni. Érzelmek, titkok, gondolatok és a velük járó terhek.</i><br />
<i>Nem tudott egyikük sem mit kezdeni velük. Lehetetlen volt. A pontosan felállított a terv, a makacs szív és az erős elme, mely tartotta magát ahhoz ami a kötelessége, amit rábíztak, kezdett összeomlani. A stabil, megdönthetetlen falak omladozni kezdtek, és az a sebzett szív amit takargatott, újra kinézett a falak mögül. </i><br />
<i>- Rin... - szólalt meg halkan Jongwoon a telefonban. Hangja remegett a sírástól.</i><br />
<i>Mikor ráeszmélt, hogy Jongwoon miért nem szólt eddig semmit, hogy könnyek kínozzák szemeit melyek ellen mindeddig küzdött, kétségbeesett, hirtelen megszólalni se tudott. Csak mély levegőket vett, melyekkel nyugtatni próbálta magát, de mind hiába.</i><br />
<i>- Én.. Én nem tudom mit tegyek. - a gombóc a torkában alig engedte szóhoz jutni Jongwoont, anélkül, hogy könnyei végleg utat ne törnének maguknak. - Hogy... hogy mehetünk vissza? Én.. én nem akartam... nem szabadott volna. Soha nem kellett volna kiderüljön. Rin...</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Elbuktam.</i></div>
<i><br /></i>
<i>Rin könnyei is utat törtek maguknak. Kezét a szájához tapasztotta, hogy a férfi ne hallja kétségbeesett sírását. Néhány perc után erőt vett magán, és mély levegőt vett.</i><br />
<i>- Majd.. majd megoldjuk jó? Csak.. csak menj vissza, rendben? Nem lesz semmi baj. Csak ne.. ne menj el. Ne menekülj. Végigcsináljuk rendben? Nem hagyhatsz mindent magad mögött. - hiába próbált a szokott hangnemben beszélni, hangja el-el csuklott.</i><br />
<i><br /></i>
<i>" Csak ne menj el." - visszhangoztak Rin szavai Jongwoon fejében.</i><br />
<i>Pedig amit Rin igazán mondani akart az az volt, hogy: Csak ne törj össze.</i><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Másnap reggel is még Jongwoon-nak semmi nyoma nem volt. Nem akartam megvárni, míg egyszer csak hazaesik. Valamiért el akartam kerülni azt a kínos találkozást. Összeszedtem minden cuccomat és alaposan ügyeltem arra, hogy semmi se maradjon. Se egy hajcsat, se egy toll. Semmi se. Mintha itt se jártam volna. mintha semmi sem történt volna. És, hogy miért tettem?<br />
Menekültem.<br />
Azt hittem, ha úgy teszek mintha itt se lettem volna, akkor így lesz. Hogy azzal, hogy eltüntetem a nyomokat az emlékek is eltűnnek. Ostoba voltam, pedig csak felejteni akartam. Gyáva húzás volt, de akkor még nem tudtam, csak azt, hogy elfáradtam. Belefáradtam a titkokba, amikről tudom, hogy soha nem derülnek ki, hiába küzdenék értük.<br />
Hiába küzdenék érte... Az egyetlen akit megkaphatnék az Jongwoon, de R-t sohasem, és számomra az egyik nem létezhet többé a másik nélkül.<br />
Még mielőtt hazajött volna, fogtam a cuccaimat és hazamentem. Semmit nem hagytam hátra. Semmit magamból. Kiléptem az ajtón, és bár megtorpantam egy pillanatra tudtam, hogy nem nézhetek vissza. Nagy levegőt vettem, majd becsuktam magam után az ajtót.<br />
Egy kósza könnycsepp.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Ez minden amit hagytam.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeOJY4BpBxtjAf6F9NYH-k1E_fCkQZNP-XQhspj_HDhl1aKaSPJ2BU7KhZkks-R19ONL-pReEPjTRwHpAS5tw4Dbc6jmkxQZrP7-3poXpHeZipwtrwuPQWnu1MeCWu_Km0I5usk6UgQew/s1600/do_silencio_03.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeOJY4BpBxtjAf6F9NYH-k1E_fCkQZNP-XQhspj_HDhl1aKaSPJ2BU7KhZkks-R19ONL-pReEPjTRwHpAS5tw4Dbc6jmkxQZrP7-3poXpHeZipwtrwuPQWnu1MeCWu_Km0I5usk6UgQew/s400/do_silencio_03.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-36379117475138229462016-07-21T11:39:00.001-07:002016-07-21T11:39:06.380-07:00» 10.rész - Beautiful Lies<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<div style="text-align: center;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]--><b>10.rész</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Beautiful Lies</b></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIkpia3wes5_P0QHHFmatsxSY430FvouSjOIF3bENonZhXYnqiruk07JLoD8agMNOZgcC-XqiIq0OVo_lM8kibrEEeDXtAMuiWqewgzO21XjNzFUU8fEA5KZpbb9nSE2Pojxlt-_bZFac/s1600/tumblr_n15r91mcU21t47x20o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIkpia3wes5_P0QHHFmatsxSY430FvouSjOIF3bENonZhXYnqiruk07JLoD8agMNOZgcC-XqiIq0OVo_lM8kibrEEeDXtAMuiWqewgzO21XjNzFUU8fEA5KZpbb9nSE2Pojxlt-_bZFac/s1600/tumblr_n15r91mcU21t47x20o1_500.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /><br />- Végre ez is megvan. – ült fel az egyik bárszékre Jongwoon, majd rácsapott a pultra.<br />- Milyen érzés az utolsó napod után leülni és megpihenni? – mosolygott Jinho.<br />- Fantasztikus. <br />Lassan hátradöntötte fejét, majd lehunyta szemeit. Megkönnyebbülten sóhajtott, miközben fájó nyakát masszírozgatta.<br />- Holnap, estig dolgozik ugye? – nyitotta ki lassan szemeit s nézegette a sötét mennyezetet, melyről díszes csillárok lógtak.<br />- Igen. Akkor akarod elintézni? <br />- Ja. – vette el a kezét a nyakától, majd leugrott a székről.<br />- Sokat dolgoztál Jongwoon. Rád fér a pihenés.<br />- Tudom.<br />- Írj, ha valami történne, ha úgy van, feltartom Sohee-t, ha a szükség úgy hozná.<br />- Rendben. - mosolyodott el Jongwoon, majd hátat fordított a pultnak. – Jó éjszakázást! – intett neki, majd zsebre vágta kezeit, s kisétált a bárból. <br />Mikor kilépett a sötét utcára, megcsapta az esti hideg levegő, az autók zaja. Elővett egy szál cigarettát, majd meggyújtotta s mélyet szívott belőle. A füst, melyet a szél felkapott s magával sodort a sötét ég felé, lassan semmivé lett. Illata elpárolgott, színét elnyelte a fekete ég. <br />Jongwoon olyan volt, mintha a Tilburry füstjével együtt akarta volna kifújni magából gondjait, s fájdalmait melyek belülről lassan kezdték felemészteni. Nehéz súly nehezedett vállaira, de előbb halt volna bele, minthogy bevallja bárkinek is. Titokzatos szemei ugyanúgy ragyogtak a fényekben, s szőke tincsei ugyanolyan fényesen omlottak arcába. <br />Mennyi terhet képes elviselni valaki? Honnan tudja, hogy nem bírja már tovább? <br />A valóságban semmi fizikai súly nem nehezedik rá. Akkor mégis mitől zuhanna össze erőtlenül egy test, ha csak a lelke nehéz? Lehetséges ilyen?<br /></i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><i>" Holnap már mikor végzel, a saját lakásodba mehetsz haza. Sajnálom, hogy csak most tudtam tenni az ügyben.</i></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>R."</i><br />
<i><br /></i></div>
<i><br /></i>- Az utolsó éjszaka... - sóhajtottam, majd becsúsztattam a telefont a zsebembe. <br />
Még mindig nem tudtam felfogni, hogy Jongwoon R. Olyan lehetetlennek tűnik az egész. Milyen titkokat rejtegethet még az a barna szempár?<br />
- Megjöttem. - nyitott be fáradtan Jongwoon.<br />
- Hogy-hogy ilyen későn értél haza?<br />
<i>Mintha nem tudnám a választ...</i><br />
- Jinho-val beszélgettem. Elrepült az idő...<br />
- Miért vagy ilyen fáradt, ha csak beszélgettetek?<br />
<i>Kezdek túllépni egy bizonyos határt. </i><br />
- Ya! - emelte fel a hangját. - Ne legyél ennyire kíváncsi!<br />
- Ez az utolsó nap. - támaszkodtam neki a falnak. - Holnap hazamegyek.<br />
- Igen? - kérdezte unottan, miközben levette a sapkáját, majd fáradtan besétált.<br />
- R írta az előbb. <br />
- Ja igen, a szeretetszolgálatos ürge. - töltött magának egy pohár vizet.<br />
- Miért szólod le folyton? - tekintettemmel követtem minden egyes mozdulatát.<br />
- Mert nevetséges.<br />
- Mi olyan nevetséges? <br />
- Az, hogy nem is ismered, mégis minden szavát elhiszed. De ő is ugyanilyen bolond.<br />
- És ez neked miért is fáj?<br />
- Nem mondtam, hogy fáj. - ivott bele a poharába.<br />
- Talán féltékeny vagy? - vontam fel az egyik szemöldököm.<br />
Jongwoon hirtelen elkapta a poharat a szájától, majd köhögni kezdett.<br />
- Szóval igen.<br />
- Ne álmodozz! - fordult felém, majd megtörölte a száját. <br />
- Azt hiszed, téged nem tudnálak annyira szeretni, mint R-t? - komolyodtam el. - Őszintén szólva talán jobban is tudnálak szeretni, mint őt. De látom rajtad, hogy ezt akarod legkevésbé. <br />
Szánalmasan nevetséges volt ezeket a szavakat úgy kimondani, és olyan őszinteséggel előadni, mintha nem tudnám, hogy R és Jongwoon ugyanaz a személy. Arca most is, mint általában, kifürkészhetetlen volt. Lepett, vagy talán szomorú? Nem lehet tudni. Olyan titkosan leplezi önmagát, hogy úgy érzem bármennyire is próbálkoznék, sose tudnám megfejteni. Vagy talán dühös? Mérges rám, amiért ilyen dolgokkal bombázom, csak azért, hogy kiboruljon, és felszínre kerüljön az igazi énje. Hogy kimondja azokat a szavakat, amiket hallani szeretnék. Hogy elszólja magát és sok titka közül valamelyiket kifecsegje. <br />
De Jongwoon nem szólt semmit.<br />
Halványan elmosolyodott, majd letette a poharat az asztalra, és elszántan rám nézett.<br />
- Szerintem te magad sem tudod, miket beszélsz. – mondta megvetően. <br />
Arca megfeszült s homlokán apró ráncok jelentek meg. Olyan vadul nézett rám, mint egy vadászó farkas a prédájára. <br />
- Sajnálom. – fordítottam el a fejem. <br />
<i>Vesztettem.</i><br />
- Nem… - vett nagy levegőt Jongwoon mikor valaki kopogni kezdett ajtón. Mind ketten a hang irányába fordultunk, miközben nagyot sóhajtottunk.<br />
- Aish. – ment oda az ajtóhoz Jongwoon, majd mikor kinyitotta Rin nézett rá lepetten.<br />
- Mi van veled? Mitől vagy ilyen dühös? – kérdezte, majd arrébb lépett, hogy vethessen rám egy pillantást. <br />
- Sohee, veszekedtetek?<br />
- Nem. – vágta rá Jongwoon. – Mennem kell. – kerülte ki Rint, majd indult meg nagy léptekkel.<br />
- Mégis hova? Most jöttél haza! – futottam utána, majd az ajtóba megtorpantam. Akkora Jongwoon már a lépcsőnél járt. <br />
- Jinho-nál felejtettem valamit. – kiabálta vissza, majd lesietett a lépcsőn.<br />
<i>Hazug.</i><br />
- Mi történt? – fordult felém Rin.<br />
- Vesztettem. – mosolyodtam el, majd lassan becsuktam az ajtót, és beljebb sétáltam.<br />
- Ezt, hogy érted? – jött utánam Rin.<br />
- Mennyit tudsz Jongwoon-ról? – fordultam felé gyanakvóan.<br />
- Miért kérdezed?<br />
<i>Van itt valami.</i><br />
- Te ismered a kis titkait, igaz? – húztam fél mosolyra a számat.<br />
Saját szánalmamon mosolyogtam csupán, mégis úgy tűnhettem előtte, mint aki megveti Jongwoon-t.<br />
- Milyen titkokra gondolsz? – kérdezte Rin kissé zavartan.<br />
<i>Tudja.</i><br />
Szánalmas mosolyra húztam ismét számat, majd lehajtottam a fejem. <br />
- Sohee, jól vagy? – lépett közelebb hozzám Rin.<br />
Szemembe hazudnak. Azt hiszik, hülye vagyok, hogy sose jövök rá az igazságra. De ez csak egy R és Jongwoon kis titkaiból. Ki tudja hány vár még rám.<br />
Ki tudja… el tudom-e viselni majd az összes titka súlyát, mi majd a vállamra nehezedik. <i><br /><br /><br /><br />Az ég halk moraja törte meg a kora esti csendet. Sötét felhői lepelként borultak a tájra, eltakarva a Holdat. Lassan feltámadt a szél, messzi tájakra fújva a Tilbury illatát. Messzibbekre, mint ameddig el tudott jutni. A Rousseau kávézó falát támasztva, a mámorító füst végül célba ért. Addig pedig egy magányos szempár újra felemelte tekintetét a sötét égre, ami lassan apró könnyeit hullajtani kezdte érte.<br />- Jongwoon. – sétált oda hozzá Rin, mire a fiú egy mélyet szívott a cigijéből, aztán lassan ránézett. - Rájött.<br />A lány arcáról több idegesség volt leolvasható, mint a szőke füstbe burkolózott fiúról. <br />- Vége van.<br />Nem szólt semmit. Nem reagált semmit, mintha mi sem történt volna úgy csinált. Csak újra lehajtotta fejét, s szívott egy utolsót a cigaretta füstjéből. Az ég könnyei gyorsan futottak végig arcán, s haja szőke tincsein, majd a földre érkezve sok kisebb darabra törtek. Eltűntek. <br />A füstöt elnyelte az eső, a szavakat elnyomta a cseppek kopogása, s a szív hangos kiáltását túlordította az ég mély dörgése. </i><br />
<i>Rin nagyot sóhajtott majd zsebre vágta kezeit.</i><br />
<i>- Mindjárt visszajövök. - sóhajtott fel a nő. - Ne menj sehova! - nézett rá Jongwoon-ra szigorúan. </i><br />
<i>- Mégis hova mennék? - fújta ki a cigije füstjét.</i><br />
<i>- Nem tudom. - válaszolt Rin mire Jongwoon arcán szánalmas félmosoly jelent meg. - De te sem tudod. - fejezte be mondatát, mire a férfi elfordult. - Ne menj sehova. </i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Ne próbálj meg elmenekülni, mikor szorul a hurok.</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQvlqBfH7eygZ_jNvSKO_fOgmFQ5oyK0y95f14KaZiaQ3PoJF2Zr6GTp0JymvvmIoe54u9D1R6TTOatW_vdEZbHMAz57n3kAHW97Z84pbrpiyQBZOURjbS7XY9bgx-67JGzERYzkDpW0Y/s1600/tumblr_moxktvbhBN1r9olceo1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="164" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQvlqBfH7eygZ_jNvSKO_fOgmFQ5oyK0y95f14KaZiaQ3PoJF2Zr6GTp0JymvvmIoe54u9D1R6TTOatW_vdEZbHMAz57n3kAHW97Z84pbrpiyQBZOURjbS7XY9bgx-67JGzERYzkDpW0Y/s1600/tumblr_moxktvbhBN1r9olceo1_250.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-20837162022719854912016-07-14T15:14:00.000-07:002016-07-14T15:14:20.483-07:00» 8.rész - My only dream, is about you and I<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>8.rész</b><o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>My only dream, is about you and I</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjb9GKIpRMFEoSNu1SJm9wxVXOSfCkseve2PmzBHPFzGgG11yLhPpUUFsU2yQ0d1alSad_Ai-jGe06GDa508lWM1VDIgRm10cOYC0B_jfZlbzQzP7MIITfx1YRvc9qwIgV3n0VVL6aQ4I/s1600/tumblr_n13qowkZex1sxmy7uo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjb9GKIpRMFEoSNu1SJm9wxVXOSfCkseve2PmzBHPFzGgG11yLhPpUUFsU2yQ0d1alSad_Ai-jGe06GDa508lWM1VDIgRm10cOYC0B_jfZlbzQzP7MIITfx1YRvc9qwIgV3n0VVL6aQ4I/s1600/tumblr_n13qowkZex1sxmy7uo1_500.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A cigaretta émelyítően kábító illatát még most is
érzem, amikor magamba lélegzem az éltető oxigént, és tekintetem a kék égre
emelem. Azt az édes, vaníliás, füstös
illatot, amit a Tilbury cigaretta árasztott magából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRyhtku4-phd9V2L5enqeTIukhdZB2OGB7v4LdvHz_o4hFQp2ig6t9iZZMKqz9oNP4U3bXY9DUfuPjxZAlW6XdrlilR9DcSlRvK2ICIAq1EUzmdSnrXvLOEQp4tPCSUZrnmKEOIPdcup0/s1600/0012.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRyhtku4-phd9V2L5enqeTIukhdZB2OGB7v4LdvHz_o4hFQp2ig6t9iZZMKqz9oNP4U3bXY9DUfuPjxZAlW6XdrlilR9DcSlRvK2ICIAq1EUzmdSnrXvLOEQp4tPCSUZrnmKEOIPdcup0/s1600/0012.gif" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Boldognak kéne lenned. – mondta csodálkozva Rin, miközben az út szélén, egy
padon ült, Jongwoon telefonja kijelzőjét nézegetve.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Kora
reggel volt, hideg szellő suhant végig az utcákon, s a nap sugarai simogatták a
Földet. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Jongwoon.
– nézett fel rá Rin. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">A fiú
zsebre vágott kezekkel állt előtte, miközben a távolba meredt. Rin szavára,
sóhajtott egyet, majd kivett a zsebéből egy cigarettás dobozt, abból pedig egy
szálat, a szájába vette, majd megnyújtotta. A füstöt, amit kilélegzett a
reggeli szellő hamar a távolba fújta, az illatával együtt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Visszaszoktál?
– lepődött meg Rin, s hangja kisebb dühöt sugárzott.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Ja.
– szívott egy mélyet. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Miért? – állt fel a padról Rin, majd odanyújtott Jongwoon telefonját
tulajdonosának. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Nem
tudom. – adott megint rövid választ, majd elvette a telefont, és a zsebébe
csúsztatta.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Hát
nem veszed észre, hogy… - akadt el Rin, majd ökölbe szorított a kezét és nagy
levegőt vett. Jongwoon félszemmel, kíváncsian ránézett, majd újra a távolba
meredt. – Mindegy. Csinálj, amit akarsz. – kapta fel a táskáját Rin a padról,
majd dühöngve elsétált.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Jongwoon
utána fordult, és kifejezéstelen arccal nézte, ahogy elsétál.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Te mit vennél egy fiúnak? – néztem kíváncsian So
Ah-ra, miközben a terem ablaka mellett ácsorogtunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi? – vonta fel az egyik szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Parfümöt? – gondolkodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ja az jó, de kinek akarod? – jött közelebb és
hajolt a képembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem mindegy? – léptem hátrébb és sütöttem le a
szemeimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Naaa… - könyörgött. – Ide jár?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem, de… - akadtam el, mikor megláttam Rin-t
elsétálni a folyóson. – Mindjárt jövök.
– mondtam, majd kirohantam a teremből, Rin után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Rin! – kiabáltam, mire megfordult, és
elmosolyodott. – Tudnál segíteni? – álltam meg előtte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miben? – lepődött meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hát, izé… - vörösödtem el. – Miket szeret
Jongwoon? – babráltam a pólóm szélével idegességemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Rin először lepetten nézett rám, majd elmosolyodott
és mintha halk nevetés hagyta volna el a száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért kérdezel ilyet?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Csak… köszönet képpen akartam valamit, amiért
befogadott meg.. ilyenek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ilyenek,
mi? Bár csak ennyiről lenne szó…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Szereti a parfümöket? – néztem fel Rin-re.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee, szerintem bármit veszel neki, annak örülni
fog. – simogatta meg a fejem, majd hátat fordított, és lassan távolodni
kezdett, a könyveivel a kezében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Büszkén sétáltam végig az utcákon, miközben néha
lenéztem a kezemben lévő kis ajándék szatyorra, amiben az ajándékom pihent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Remélem
tetszeni fog neki.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor benyitottam a lakásba újra éreztem azt a
kábító vaníliás cigaretta füstöt. Ahányszor éreztem
ezt az illatot eszembe jutott, milyen érzés is volt Jongwoon karjai közt lenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan becsuktam magam után az ajtót, majd körbe
néztem. Tekintetem nem találta őt sehol. Kiléptem a cipőmből, letettem a táskámat
a földre, majd óvatosan benyitottam Jongwoon szobájába. Az ágyán feküdt, karja a homlokán pihent, és mélyeket lélegzett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Alszik?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Csendben besétáltam a szobába, majd az ágya mellett
megálltam. Letettem a kis díszes szatyrot a földre, majd Jongwoon fölé
hajoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Nagyon
fáradt lehetsz…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elmosolyodtam, majd elvettem a mellette lévő
pokrócot és óvatosan betakartam vele. Hosszú percekig néztem szőke tincseit –
amikhez annyira hozzá szerettem volna érni - , a kezét – mit fogni szerettem
volna, miközben sétálok - , száját – melyre egyre jobban vágytam -, majd
kezemmel lassan az arca felé nyúltam. Minden egyes pillanat, ahogy a kezem egyre
közelebb került arcához, egyre hosszabbnak tűnt. Minél közelebb jártam, annál
melegebb lett, annál idegesebb lettem, és annál jobban kezdett belefagyni az
idő a szobába. Végül, mielőtt elérhettem volna, elkaptam a kezem, és
csalódottan hajtottam le a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mégis
mit művelek? Egy buta kislány mégis mit próbál elérni? Jongwoon nem
egy ilyen lányt, hanem egy érett nőt akar maga mellé, mint amilyen Rin is.
Túl nagy a korkülönbség… És ez csak az egyik probléma.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan felemeltem a fejem, majd felsóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Szedd
össze magad. Van jobb dolgod is, mint a bolond a szíved után futni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kisétáltam a szobából, csendesen becsuktam magam
után az ajtót, majd kinéztem az ablakon. A Napot már szinte teljesen elnyelték
a magas épületek s a sötétség lassan kezdte betakarni a tájat. Megfontolt
lépteim alatt recsegett a parketta, és éreztem, ahogy a sötétség körbeölel
engem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lefeküdtem a kanapéra, majd mikor magamra húztam az
ott lévő takarót, magamba szívtam Jongwoon illatát. Nyakig magamra húztam, hogy
jobban érezhessem s, hogy becsukva a szemeim elképzelhessem, hogy nem
a takaró, hanem Ő az, aki ölel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Hogy
juthattam el idáig? És miért nem akarom egyáltalán elfojtani ezt az érzést?
Miért engedtem ennyire könnyen neki? Miért szerettem bele egy olyan férfiba,
aki sosem lehet az enyém?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kivettem a kezem a takaró alól, majd kinyújtottam,
hogy elvegyem a kávézó asztalon pihenő cigarettás dobozt. Ahogy az arcomhoz
húztam a Tilbury jellegzetes illata csapta meg az orrom. Az a fájdalmas mégis
gyönyörű vanília illat. <i>Jongwoon illata.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Aish… - ült fel lassan Jongwoon az ágyon, majd a
fejéhez kapott és próbált magához térni. – Mi a..? – nézett körbe, majd levette
magáról a takarót és lepetten nézegette.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Hirtelen felkapta a fejét, majd a telefonjáért
nyúlt. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Basszus. – mérgelődött, majd hívni kezdte
Jinho-t.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Ne haragudj. Elaludtam. – fogta a fejét.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Gondoltam. Rád fért már.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Sajnálom. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Nem gond. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Aish. – túrt idegesen a hajába. – Majd ledolgozom
valamikor. Nem értem mitől ütöttem ki ennyire ma… - akadt el mikor lenézett a
földre.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Az ablakon beszökő utcai kis fénypont rávilágított
a kis csomagra.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Jongwoon? – szólt bele Jinho.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Mindegy. Leteszem. – mondta, majd kinyomta a
telefont s ledobta maga mellé az ágyra.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Lehajolt a kis csomagért, majd belenyúlt és
csodálkozva nézte a kis tárgyat, egy fekete bőr karkötőt. Belecsúsztatta a zsebébe, majd lassan
kisétált a szobából. Egy pillanatra
megtorpant az ajtóban, majd mikor meglátta a kanapén alvó lányt elmosolyodott. <o:p></o:p></i></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Odasétált hozzá, majd figyelni kezdte. Lehajolt,
majd felvette a földről a cigis dobozát, és visszatette az asztalra.
Önkénytelenül is mosolyra húzódott a szája, majd kezeit óvatosan becsúsztatta a lány
alá, és felemelte. Bevitte a szobájába, majd lassan letette az ágyára. Fölé
támaszkodott az ágyon és az arcát fürkészte, miközben az utca fényei beszöktek
az ablakon, bevilágítva a szobát. Kósza gondolatok futottak át az agyán,
olyanok is, amik addig soha, de volt olyan is, ami szinte mindennap ott
motoszkált benne. Óvatosan kisimította
Sohee haját az arcából, hogy jobban láthassa. Keze az arcán megpihent, miközben
szemeiben visszatükröződtek az ablakon beszökő fények. Lassan lehunyta szemeit, majd a lány
homlokához hajolt és lágy csókot lehelt rá. Szíve a mellkasában őrülten
kalapált a boldogságtól és a fájdalomtól. Mikor ajkai lassan elváltak Sohee
homlokától, a lányra nézett, aki mélyen aludt. Felsóhajtott, majd kihúzta
magát, s néhány utolsó pillantást vetett rá, még mielőtt kisétált volna az
ajtón.</i></span><span style="font-family: "myriad pro";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvj_QrjmPR2kiOnrsHoCsuA_o3EZZRYIkVKbaEA9hANycap3KWwkkTu5vM238k5UAsDZDlHYqSSoFGntI2h88g3fThUWTrhoF8k8ZIKQf0Fun68xbitM6E1p6BFAOKmVRnRYENOR_CzcA/s1600/tumblr_mfkkxg3LXd1qi7tp8o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvj_QrjmPR2kiOnrsHoCsuA_o3EZZRYIkVKbaEA9hANycap3KWwkkTu5vM238k5UAsDZDlHYqSSoFGntI2h88g3fThUWTrhoF8k8ZIKQf0Fun68xbitM6E1p6BFAOKmVRnRYENOR_CzcA/s1600/tumblr_mfkkxg3LXd1qi7tp8o1_500.gif" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-14253587581368986892016-07-12T11:11:00.000-07:002016-07-12T11:11:02.104-07:00» 7.rész - You're my obsession, My confusion, My confession<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>7.rész</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<b style="font-family: inherit;">You're my obsession, </b><b style="font-family: inherit;">My confusion, </b><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;">My confession</b></b></div>
<span style="font-family: inherit;"><b>
</b></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b><b style="font-family: inherit;"><br /></b></b></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><b>
</b></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b><b style="font-family: inherit;"><br /></b></b></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><b>
</b></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgenrLwmBlyaQb_fR6tPLqVXkHhZiaxxubg3FE7tV1c0nYA_c0Z13_6q9kWvcdxVbDebinHk2-Fr5UpZhsXhggLprK6rxa9OaHUXyySn7IiX5uYt1X303Kz96wSkwLS5ZOPxacsOJ3EqBU/s1600/tumblr_mx8jtzQMFy1r6hn6xo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgenrLwmBlyaQb_fR6tPLqVXkHhZiaxxubg3FE7tV1c0nYA_c0Z13_6q9kWvcdxVbDebinHk2-Fr5UpZhsXhggLprK6rxa9OaHUXyySn7IiX5uYt1X303Kz96wSkwLS5ZOPxacsOJ3EqBU/s1600/tumblr_mx8jtzQMFy1r6hn6xo1_500.gif" /></a></b></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</b></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Rousseau kávézó-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Jinho! – szólt Jongwoon, majd lehuppant az egyik székre, felkönyökölt a pultra
és lehajtotta fejét, mire Jinho lepetten fordult felé.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Jongwoon? – pislogott.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Adj
munkát! – emelte fel hirtelen a fejét és tette össze a kezeit.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Mi?
Miért? Nem elég az a pincérkedős meló a Marco Polo-nál?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Nem.
– sóhajtott. – Kell a plusz pénz. Megígértem Sohee-nak, hogy segítek neki
visszaköltözni. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Mint
R?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Mint
R… - bólogatott.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- De
ugye tudod, hogy Sohee is itt dolgozik?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- De
csak heti négyszer, nem? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Igaz.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Remek akkor a maradék három napra felvehetsz engem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Jó,
de…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Sohee, hétfőn, kedden, szerdán és pénteken dolgozik igaz?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Igen,
de…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Akkor enyém a többi. – állt fel a székről Jongwoon.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- De…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Kösz
Jinho, örök hálám. – intett neki, miközben az ajtó felé tartott, majd kisétált
rajta.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Huh.
– sóhajtott Jinho. – Meddig akarja még ezt csinálni? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Miután letettem a táskám a padomra, és leültem,
ügyetlenül, egy kézzel próbáltam kiügyeskedni a könyveimet, mikor So Ah
odalépett hozzám, és kivette a könyveimet, majd elégedetten kihúzta magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Köszi. – mosolyogtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nincs mit. – tette le a könyveimet a padra. – Még
mindig nem értem, hogy lehettél olyan szerencsétlen, hogy eltörd a karod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem mondhatnám, hogy előnyös esés volt… meg amúgy
is, nem tört el csak megrepedt. - nevettem kínosan miközben a másik
kezemmel a tarkóm vakargattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Aha… - szakított félbe s nézett rám furcsán. –
Legalább R megjegyezte, hogy jó lenne, ha óvatosabb lennél? Ha már rám nem
hallgatsz…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ami azt illeti… - gondolkodtam el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Nem
mondott ilyet, hiszen tudja, hogy nem elestem, hanem…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen. – mondtam mosolyogva. – Szóval megpróbálok
majd jobban vigyázni a jövőben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Remek. – bólintott So Ah. – Mikor veszik le a
kötést?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jövő héten, ha minden igaz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az óra után, elgondolkodva sétálgattam a folyóson,
miközben a telefonom szorongattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mit
tegyek?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lépteim olyan lassúak voltak mintha hatalmas súlyok
nehezednének a lábaimra, akadályozva engem. Tekintetem a földön tartottam és
bár néztem, de nem láttam semmit. Csak gondolkodtam…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Elmondjam?
Vagy nem kéne?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Megtorpantam, majd felemeltem a kezem, amelyikbe a telefonom
volt és a sötét képernyőt kezdtem bámulni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Miért
ne mondhatnám? Ő R. Ő a mindenem…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Felsóhajtottam majd újra járkálni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Nem
tudom…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee. – állt meg előttem valaki, mire megálltam,
majd felnéztem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Tanárnő. – lepődtem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ugyan. – legyintett, majd közelebb hajolt hozzám.
– Nyugodtan hívhatsz Rin-nek amikor a többiek nincsenek itt. – mosolygott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Rendben. – mosolyogtam vissza rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Fáj még a karod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Á, nem. Már szinte egyáltalán. Szépen gyógyul jövő
héten, már le is veszik a kötést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ennek örülök. Mostanában nem túl sok időm volt
meglátogatni titeket, de remélem Jongwoon jól viselkedik veled.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igazából, amióta volt ez az eset nem igazán
veszekedtünk… - gondolkodtam el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Remek. – mosolyodott el. – Add majd át neki
üdvözletem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Rendben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- 3
héttel később –<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Megint elmész? – néztem Jongwoon-ra, abbahagyva a
mosogatást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mostanában
szinte sosincs itthon…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen. Dolgoznom kell. – mondta, majd felkapta a
sapkáját az asztalról és a fejére húzta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért dolgozol ennyit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Valamiből élni kell. – válaszolt anélkül, hogy
rám nézett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jó, de…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Majd jövök. – szakított félbe, majd kisietett az
ajtón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Felsóhajtottam, majd megtöröltem a vizes kezem és
kivettem a telefonom a zsebemből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">"R.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Azt
hiszem...."</i> - kezdtem el írni, de lefagytam, majd hosszú
percekig bámultam a telefonom kijelzőjét, kifejezéstelen arccal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Nem...
még nem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kitöröltem az üzenetet, majd levágtam a telefonom a
konyhapultra. Idegesen a hajamba túrtam miközben fáradtan felsóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ez így
nem mehet tovább. Valamit muszáj nekem is lépnem, ahelyett, hogy csak R-re
várok, hogy segít rajtam.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Belecsúsztattam a telefonom a zsebembe, majd
kisiettem a lakásból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan nyitottam be Jinho kávézójába, miközben
nagyokat sóhajtottam. Épphogy beléptem megcsapott a kávézó jellegzetes illata,
a lágy zene és megnyugtató érzés volt látni az ismerős arcokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee. - csaptam össze a kezeimet magam előtt,
majd elmosolyodtam. - Legyen ma szerencséd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Remélem
Jinho tud segíteni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mosolyogva indultam el a pult felé, mikor hirtelen
egy ismerős arc tűnt fel a pult mögött. Megtorpantam, a mosoly pedig lassan
eltűnt az arcomról, ahogy figyeltem minden apró mozdulatát. Úgy bámultam, mint
akit megbabonáztak, mégis szomorú szemekkel őriztem őt. Olyan fáradtnak, és
megviseltnek tűnt, amilyennek előttem még sohasem mutatkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ezért....
Ezért nincs szinte soha otthon.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">De
miért? Miért van itt?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lehajtottam a fejem, majd nagy levegőt vettem,
megfordultam és kisétáltam az ajtón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ez
nyomasztó. Olyan érzés mintha egy helyben toporognék, míg mindenki elsuhan
mellettem. Próbálnak segíteni, felkarolni, de ha elengednének, én erőtlenül
esnék össze.</span></i></div>
<i></i><br />
<div style="text-align: justify;">
<i><i><span style="font-family: inherit;">Semmire sem vagyok képes egyedül.</span></i></i></div>
<i>
</i>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem aludtál jól? – húzott So Ah egy széket a
padomhoz, majd leült velem szembe és felkönyökölt az asztalomra, mire én
unottan ránéztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem igazán. – mondtam halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Meddig akarsz még itt ücsörögni? Már mindenki
haza ment…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jó itt. – bámultam ki az ablakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Máskor alig vártad, hogy haza mehess.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- De… most jó itt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Te tudod. – állt fel a székről, majd nyújtózkodott
egyet. – De ne maradj túl sokáig. Sötétedés előtt menj haza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Rendben. – mondtam, miközben még mindig az
ablakon bambultam kifelé, nézve a hulló leveleket, virágszirmokat, a hajladozó
fákat, az embereket, az eget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Szia! – köszönt el, majd kisétált a teremből én
meg egyedül maradtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egyedül a gondolataimmal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Nincs
erőm innen felállni…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPJmKHc-EeiwnIo6pHkYiwsvgh4WriQ7wxmqoTyGakCbNz-2nfUqquCXmI7ZgFTZP27l0gApi6Jk-PMAdXki1y074FLLzpwJyA8-7xxHjS-Iwk8xbNitrPGP3dKmDzN8bqvI8gJgBELmA/s1600/tumblr_mnvbvqVwwO1rkf2rso2_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPJmKHc-EeiwnIo6pHkYiwsvgh4WriQ7wxmqoTyGakCbNz-2nfUqquCXmI7ZgFTZP27l0gApi6Jk-PMAdXki1y074FLLzpwJyA8-7xxHjS-Iwk8xbNitrPGP3dKmDzN8bqvI8gJgBELmA/s1600/tumblr_mnvbvqVwwO1rkf2rso2_500.gif" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Hát
ez meg? – kérdezte Jongwoon lepetten mikor hazaért és Sohee-t nem találta
otthon. – Hol a fenében lehet? – vakargatta a fejét.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Végül
csak vállat vont, majd ledőlt az ágyára, ahol már hetek óta nem aludt.
Sohee-nak adta a kényelmes ágyát, ő pedig kiköltözött a nappaliban lévő kis
kanapéra. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Jongwoon
mélyen beleszagolt a levegőbe, magába szippantva Sohee kábító illatát, amit az
ágya őrzött. Bús szemei a plafonra meredtek, csak mellkasa mozgott, miközben
levegőt vett. Úgy érezte lassan összeroppan a sok teher alatt. A múlt, a jelen,
és a jövő terhei, mind az ő vállára nehezedtek. Azt hitte elbír velük, de most
érzi, igazán, hogy milyen nehéz is, ellenállni a vágyainak.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Megvonni
magát attól, amit igazán szeretne, azért, hogy a másiknak jobb legyen.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Végül
lassan felült az ágyon, fél arcát pedig a tenyerébe temette. Fáradt volt,
kimerült, és agyonhajszolt. Mindezt érte. De egy percig sem bánta. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Telefonja
megszólalt, hogy üzenete jött. Éles hangja, belehasított a csendbe. Lassan
kiemelte arcát a tenyeréből, majd kivette a telefonját a zsebéből és fáradtan
bámulta a képernyőt. Szemei lassan kikerekedtek,
szívverése pedig felgyorsult.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">„ R.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">Én… még itt vagyok az iskolámban.
Haza akartam menni, de…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">De látom… Látom az ablakból azt a
két alakot, akik elvittek. Ott állnak az iskola kapujában. Rám várnak? Mit
csináljak? „<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Rémülten léptem egyre hátrébb az ablaktól, miközben
a telefonom szorongattam remegő kezemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mit
csináljak?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lábaim is remegni kezdtek a rémülettől. Szinte újra
hallottam a vasrúd hangját, ahogy karistolja a kemény betont, éreztem, ahogy
hozzám vágódik, a fájdalom pedig végig hasít az egész testemen. A telefon
kicsúszott a kezemből, és a karomat kezdtem szorongatni. Mintha fájna… mintha
ütnének. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Nem
akarom ezt újra…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Rin!
– kiabált bele a telefonba Jongwoon idegesen.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Mi
az? – válaszolt a nő lepetten, miközben otthon az asztalán pakolt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Hol
vagy most?!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Otthon. Miért?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Menj
vissza Sohee-ért! <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Miért? Mi történt? – kezdett Rin is megrémülni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Ott
vannak. Csak nem adják fel. – mérgelődött, miközben keze ökölbe szorult. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-
Miért nem mész te? – bár tudta a választ, úgy gondolta megér egy próbát.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Rin…
nem mehetek. Menj, kérlek. Siess! – nyomta ki a telefont Jongwoon, majd a
fejéhez kapott és idegesen túrt a hajába.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Rin
néhány pillanatig elgondolkodva nézte a telefonját, majd gyorsan felkapta a
táskáját, és kirohant a lakásából.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A hideg földön ültem, a terem egyik sarkában, mint
egy rossz gyerek, akit épp megbüntettek. Térdeimet átölelve ücsörögtem,
miközben a sírás fojtogatta a torkomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Vajon
elmentek már? Nem merem megnézni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hirtelen kinyílt a terem ajtaja, mire
összerezzentem és rémülten néztem a hang irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee? – lépett be Rin lepetten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Rin… - motyogtam halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mit keresel még itt? Otthon kéne lenned. – jött
oda hozzám, majd megragadta a karom és lassan felhúzott a földről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- És te? - néztem rá lepetten. – Miért vagy itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Vissza kellett jönnöm néhány papírért, amit itt
felejtettem, és láttam, hogy égnek a lámpák a teremben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Odarohantam a z ablakhoz, majd rémülten pásztáztam
végig a tájat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Elmentek?
<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Gyere, haza viszlek. – sétált mögém Rin.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Köszönöm. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mintha…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mintha
csak Ő küldte volna értem, hogy segítsen.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan nyitottam be a lakásba, miközben még mindig
remegtek a kezeim és lábaim. Mikor
beléptem, és felemeltem a tekintetem a
földről, Jongwoon aggódó tekintete volt az első amit megpillantottam.
Nem bírtam tovább. Olyan megnyugtató volt látni őt, hogy nem bírtam tovább
elfojtani. A könnyek kiszöktek a szemeimből, és sietve folytak végig az
arcomon. Nem próbáltam visszatartani őket, vagy leplezni. A forró könnycseppek
szinte égették az arcom, ahogy végig peregtek rajta, majd a földre potyogtak,
miközben én csak álltam, szipogtam és Jongwoon-t néztem. Hirtelen odalépett
hozzám, majd átölelt, és szorosan magához húzott. Karjaimat köré fontam, és
erőtlenül markoltam bele a pólójába. Fejét az enyémnek döntötte és simogatta,
miközben én lehet, hogy sírtam, amiért féltem, de egyben boldog is voltam.
Megnyugodtam, hogy ő velem van. Magamba szívtam jellegzetes illatát, ami most a
cigaretta kábító füstjével keveredett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Úgy éreztem soha sem akarom elengedni őt. Nem
akartam abbahagyni a sírást, mert féltem, hogy ha elállnak a könnyek, elenged,
és újra távol lesz tőlem. Annyira távol, hogy ne érhessem el, bármennyire is kapálózom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkarR741s2pYRMwtVRbW9CmAJJwMjDut3qWgSR1SHNIjwOolLo4I9VBL7eqFHBAayIG0iPDHKhvYsStjdbm3CMyFF-UL2FpPYAJhuPM8Da3HeXXvgT3xYmnt9wG7fzE0pmgXQ_FCTCSYg/s1600/tumblr_mndj23jRiG1r8oyaho1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkarR741s2pYRMwtVRbW9CmAJJwMjDut3qWgSR1SHNIjwOolLo4I9VBL7eqFHBAayIG0iPDHKhvYsStjdbm3CMyFF-UL2FpPYAJhuPM8Da3HeXXvgT3xYmnt9wG7fzE0pmgXQ_FCTCSYg/s1600/tumblr_mndj23jRiG1r8oyaho1_500.gif" width="200" /></a><span style="font-family: inherit;">Másnap reggel miután már hosszú percek óta ültem az
ágyon, lassan a kezembe vettem a telefonom és írni kezdtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Már
biztos. De, hogyan tovább?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan bepötyögtem az üzenetem, majd miután
elküldtem, mosolyogva bámultam ki az ablakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Jongwoon
nehézkesen nyitotta ki a szemeit arra, hogy megszólalt a telefonja. Hunyorogva
nyúlt el a telefonjáért, ami a kávézó asztalon pihent. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Tudta,
hogy nem lenne szabad, de mosolygott.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Hogy
így csak még nehezebb lesz neki, mégis ragyogott a szeme. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Bár
hiába a mosoly, hiába a könny, ha nem látja senki, és nem is tudhatja senki.
Mindenkivel éreztette a környezetében: - Nem érdemlem meg a boldogságot. -<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqIIr-Ur28tmmtkjYW7zibtKP_ISvbSn8-PiVf6VR5p52P8a7E3BuxSQCVoFtPAG2257sVTdcxhwnyJbeh8YzkGxZyZJPkTBPX2Hb3uoJDa08gUgOUKhTfS1IQ3LAxYjvn5ot7a33rp1c/s1600/tumblr_mqdm9reCVM1qgtjpao7_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="244" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqIIr-Ur28tmmtkjYW7zibtKP_ISvbSn8-PiVf6VR5p52P8a7E3BuxSQCVoFtPAG2257sVTdcxhwnyJbeh8YzkGxZyZJPkTBPX2Hb3uoJDa08gUgOUKhTfS1IQ3LAxYjvn5ot7a33rp1c/s1600/tumblr_mqdm9reCVM1qgtjpao7_250.gif" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">„R.<o:p></o:p></span></i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">Azt hiszem beleszerettem valakibe, akibe nem lett volna szabad.”</span><span style="font-family: "myriad pro";"><o:p></o:p></span></i></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-44353624701575568502016-07-10T16:33:00.002-07:002016-07-10T16:33:20.139-07:00» 6.rész - When I Looked Into Your Eyes<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>6. rész</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>When I Looked Into Your Eyes</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGEpyNR7Z5_kesG02el1IXptfdx3VL7UccZjMhYpu0yNtCMJdPGLbsRTMaJDn-7R3axIKJfZUMfaqefQbpmx-LVpj2PCuMKaUeMWsrFnWOhmBvWUYv24mWJQddAsd2yS1G03mub3OC2Hg/s1600/tumblr_m9gyupJDmZ1r5syyvo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGEpyNR7Z5_kesG02el1IXptfdx3VL7UccZjMhYpu0yNtCMJdPGLbsRTMaJDn-7R3axIKJfZUMfaqefQbpmx-LVpj2PCuMKaUeMWsrFnWOhmBvWUYv24mWJQddAsd2yS1G03mub3OC2Hg/s1600/tumblr_m9gyupJDmZ1r5syyvo1_500.gif" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Meg fogok őrülni. </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan hátranéztem, és még mindig láttam azt a bizonyos két alakot mögöttem jönni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Mi a franc? Csak beképzelném magamnak?</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A biztonság kedvéért a telefonom végig a kezemben volt, hogy ha bármi történne segítséget tudjak hívni. Lépteim egyre gyorsabbak lettek, szívem egyre hevesebben kezdett dobogni a mellkasomban. Az ember nem hinné, hogy majd pont vele történnek szörnyű dolgok, de az igazság az, hogy bármikor kinézhet magának egy pszichopata, és úgy járhatsz, mint azok a lányok, kiknek történetét borzadva olvastad egykor a neten, vagy hallgattad barátidtól.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ahogy egyre gyorsabban haladtam a telefonom megszólalt, hogy üzenetem jött. Megtorpantam, majd megnyitottam az üzenetet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Menj haza. Siess!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R.”</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Siess” ? Tényleg bajban vagyok? De miért? Nem csináltam semmit!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De épphogy végig futott ez az agyamon, valaki hátulról befogta a számat és lefogta a kezeimet. Próbáltam hangot kiadni, de nem sikerült. Hiába ficánkoltam a karjai közt, mit érhetne el vele egy gyenge lány? Néhány pillanat volt az egész, aztán, egy darab szövetet nyomtak az orrom alá. Egy lélegzetvétel, majd még egy, pilláim pedig elnehezedtek, és álomba merültem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- A francba. – csapta le telefonját az asztalra Jongwoon.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Most mi legyen? Szerinted ők azok? – kérdezte aggódva Rin.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Fogalmam sincs. Jungsoo nem említett egy szót sem arról, hogy kik voltak azok. – túrt idegesen ujjaival szőke fürtjeibe. </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Olyan volt mintha a szobába ezután az ablakon beszöktek volna a Csend tengerének hullámai, elárasztva az egész szobát, kínos csendbe burkolva azt. </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Végül Jongwoon törte meg a csendet.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Megyek, megkeresem. – kapta fel a telefonját az asztalról, majd leindult az ajtó felé.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Várj! – kapta el a karját Rin.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Nem Sohee-t akarják! Téged akarnak! Előbb utóbb felveszik majd veled a kapcsolatot!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Azt nem várhatom meg! – nézett vissza idegesen a nőre.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- És mégis, hogy akarod megtalálni? – engedte el Rin.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Jongwoon felemelte a kezét, amiben a telefonja volt majd rámutatott.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Felkészültem erre is.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Hogyan? – lett kíváncsi Rin.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Jongwoon fáradtan engedte le a karját maga mellé, majd megforgatta a szemeit.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Szerinted, ha volt alkalmam Sohee telefonját a kezemben tartani úgy, hogy nem tud róla mégis mit tehettem vele?</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Nyomkövető? – kérdezte egy kis szünet után.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Pontosan. – csettintett a fiú. – Amíg a telefonja be van kapcsolva nem lehet gond!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hangfoszlányokat hallottam, fáztam, és éreztem, hogy valami szorítja a csuklóm. Lassan kezdtem magamhoz térni, majd mikor végre sikerült kinyitnom a szemem és felébrednem, csalódottan kellett ráébredjek: Nem álmodtam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy régi, romos épületben voltam. Régen talán gyár lehetett, de mára már teljesen üres. Egy hatalmas üres tér, égbenyúló, magas, omladozó falakkal körbezárva. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Itt senki se talál rám…</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A hideg betonon ültem, ruháim koszosak voltak a portól, kezeim fájtak a kötelektől, amik a hátam mögött tartották őket, és libabőrős lettem ahányszor a törött ablakokon bekalandozó hideg szellő hozzám ért.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Megkísértem kiszabadítani a kezem, de rá kellett ébrednem, hogy esélyem sincs. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Fáradtan dőltem hátra s döntöttem fejemet az omladozó falnak, miközben magamba szívtam a poros levegőt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mennyi idő telt el? – hallottam egy mély férfihangot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan a hang irányába fordítottam a fejem és megláttam a két alakot, aki követett, egy asztal mellett álltak és valamit pakolgattak rajta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Több mint egy óra. – válaszolta a másik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Több mint egy óra? Mit akarnak velem?</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Kezdjük. – vett fel az egyik az asztalról egy hosszú csövet, majd a vállára csapta s elindult felém.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Rosszabbnál rosszabb gondolatok jutottak eszembe mikor arra gondoltam, hogy mire neki ez a nehéz cső. Nagyot nyeltem, majd újra megpróbáltam kiszabadítani a kezem, de a kísérletem ismét kudarcot vallott és fáradtan döntöttem hátra a fejem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Beszélgessünk el egy kicsit. – guggolt le előttem és nézett a szemeimbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hosszú fekete haja a szemébe lógott és egy sebhely díszelgett az arca bal felén. Ijesztő volt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nézze. Ha pénzt akar, akkor rossz helyen kopogtat. – húzódtam közelebb a falhoz. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ismered R-t, igaz? – hasított bele a levegőbe mély hangja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R?</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kínos csend költözött az épületbe miközben rémülten kattogtak a kerek az agyamban, hogy most mit csináljak, mit mondjak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Nem tudom, mi folyik itt, de nem tűnnek jó embereknek. Lehet, veszélybe sodornám R-t, ha mondanék róla bármit is…</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- R? – színleltem kisebb lepettséget. – Miről beszél?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Cinikus félmosolyra húzódott szája, mitől kissé megrémültem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Adj neki egy kis emlékeztetőt. – állt fel, majd nyomta a vasdarabot a másiknak a kezébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Rémülten néztem a férfira, kinek arcáról semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni. Dühöt, sajnálatot, örömöt… semmit. Karja meglendült, a nehéz vasdarab pedig a karomnak csapódott, amitől felkiáltottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Ez jobban fáj, mint gondoltam!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szinte még a könnyeim is kicsordultak a fájdalomtól. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Ennek nyoma marad…</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Na emlékszel már? – guggolt le újra a másik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem tudom, miről beszél. Nem ismerek semmilyen R-t. – néztem elszántam a szemeibe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Sohee, vagy nagyon bátor vagy, vagy nagyon hülye…</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Újra. – bökött felém a fejével miközben a másikra nézett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Már automatikusan csuktam be a szemeimet, és húztam össze magam. Az erős vasrúd ezúttal a vállamon ért célt, és annyira fájt, hogy egy pillanatig az is átfutott az agyamon, hogy eltört valamelyik csontom. Vagy ha még nem is, majd elfog. Valamim biztosan… De akkor sem mondok semmit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Eszedbe jutott már?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hagyjanak már békén…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Folytasd. Majd eszébe fog jutni valami. – állt fel, majd zsebre vágta a kezeit, és hátrébb lépett. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amennyire tudtam a falhoz simultam, és újra becsuktam a szemem, mintha már legalább ezerszer keresztülmentem volna ezen. Még hozzám sem ért semmi, de már éreztem a fájdalmat, már hallottam hangját a fejemben. Hallottam, ahogy karistolja az egyenetlen betont a vascső vége, ahogy végighúzzák rajta, majd mikor a hang elhallgatott, tudtam, már lendül is felém. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De még mielőtt hozzámérhetett volna, hangos robbanásszerű hang, lengte be hirtelen a hatalmas épületet. Hallottam, ahogy a vascső kiesik a férfi kezéből és idegesítő éles hanggal a földre hull. Kinyitottam a szemem, és láttam, ahogy kezéből ömlik a vér, ő meg rémülten szorongatja. A másik férfi, elfordította a fejét, én meg követtem a példáját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy pisztolylövés, egy robbanás. Ennyi volt az egész. És a sűrű szürke füst mögött, a bejáratnál, egy ember alakja kezdett lassan kirajzolódni. Szívem hevesen vert, és egyre mélyebbeket szippantottam a poros levegőbe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R, te vagy az?</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Megkönnyebbülten döntöttem a fejem a falnak, majd felnéztem és hálát adtam az égnek, hogy nem hagyott itt meghalni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Rohadékok. – hallottam egy ismerős hangot, mire újra az alak felé fordultam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A szürke fátyol lassan felszakadozott, és egyre tisztábban lehetett látni a benne rejtőző férfit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jongwoon! – kiáltottam nevét, miközben könnyek kezdtek ragyogni a szemeimben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A boldogságtól lett volna, vagy csak a sűrű porfelhő kényszerítette ki őket belőlem? Már nem tudom…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Úgy állt a bejáratnál, mint egy hős. Egy akció film főszereplője, aki épp megmenteni készül a világot. Hirtelen mintha, amit eddig gondoltam és éreztem, 180 fokos fordulatot vettek volna. Minden megváltozott. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Azon a napon, olyan hevesen vert a szívem, mint addig még soha. Mintha azért dobogott volna ilyen szaporán, mert sietett, kapkodott, hogy közöljön velem valamit. Valamit, amit akkor még nem értettem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Jongwoon egy apró kis tárgyat hajított a két férfi felé, ami mikor földet írt, valami furcsa gázt engedett ki magától. Nem volt se színe, se szaga, viszont éreztem, hogy lassan kezd elnyomni az álom, pedig messze volt tőlem az a furcsa anyag. A két férfi lassan erőtlenül, hullott a földre, mint két rongybaba, és már én is kezdtem érezni, hogy nem tudok sokáig magamnál maradni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Jongwoon hirtelen előttem termett, majd letérdelve, kezdte el kioldozni a kezeimet akadályozó köteleket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Már alig voltam magamnál, de egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor éreztem, hogy lehull a szorító kötél kezeimről, azok erőtlenül a földre zuhantak. Jongwoon felkapott a földről, majd kisietett velem az épületből. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Idegesnek tűnt, és annyira sietett mintha a világ sorsa múlna azon, hogy sikerrel járjon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy fekete autóhoz sietett, majd letett, de szorosan ölelt, nehogy elessek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Beültetett az anyós ülésre, majd rám húzta a biztonsági övet, aztán bevágta az ajtót, megkerülte a kocsit s beült sofőrülésre. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jongwoon. – fogtam meg erőtlenül a pólója ujját. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nemsokára rendben leszel és magadhoz térsz, ne aggódj. – mondta miközben kapkodva indította be az autót, és húzta ő is magára a biztonsági övét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Annyi kérdésem lett volna…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Hogy találtál rám?”</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Mégis mit műveltél az előbb?”</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Miért kerestél meg?”</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Köszönöm…”</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De nem voltam képes kimondani ezeket. Helyette mosolyogva néztem, ahogy a mellettem ülő férfi kósza szőke tincsei arcába hullnak, eltakarva azokat a titokzatos mély szempárt, amiről tudtam, hogy megannyi titkot rejt még. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Akkor éreztem először azt, hogy én azokat a titkokat meg akarom fejteni. Azt a mély rejtelmes szempárt, szeretném sokáig, elmélyülve nézni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Én ezt az embert, meg akarom ismerni…</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„R,</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Elég mozgalmas napom volt. Összevesztem Jongwoon-al (a szomszédom), és még ráadásul el is raboltak. Felőled kérdezgettek, hogy ismerlek-e. Nem mondtam nekik semmit, tagadtam mindent, amiért fizetnem is kellett…</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i>Miért keresnek téged? Tettél valami rosszat? </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Ugye tudod R, hogy én sosem árulnálak el, bármit is tettél, amiért most keresnek…</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Lehet még a fogam is otthagytam volna, de Jongwoon hirtelen felbukkant a semmiből és megmentett. Olyan volt, mint egy hős. De azóta elég furcsán érzem magam. Lehet, beteg leszek? „</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIXafYGaAoZSI0Dq-O82L5rsfbh-g4HuxCZ_qW4r_2_b-9oa1Nu-XU6FUFjmgKpSrGx_62nFaAITSe3qZSISguTlzst-XIw1Slqtjuggff2B4PFzWbkVwWZCora_X3mTt7zVCwCeFWk0g/s1600/spy_yesung_by_aira25-d59rjhb.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIXafYGaAoZSI0Dq-O82L5rsfbh-g4HuxCZ_qW4r_2_b-9oa1Nu-XU6FUFjmgKpSrGx_62nFaAITSe3qZSISguTlzst-XIw1Slqtjuggff2B4PFzWbkVwWZCora_X3mTt7zVCwCeFWk0g/s1600/spy_yesung_by_aira25-d59rjhb.gif" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-65708118383932369252016-07-01T14:01:00.003-07:002016-07-01T14:01:55.587-07:00» 5.rész - Please, Don't Ask Me Why<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>5.rész</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Please, Don't Ask Me Why</b></span><br />
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #292929; font-family: inherit;"><span style="line-height: 24px;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9ophoUIqx83iUGwcnFkEFwaeMbHBFGYJD08lmLkv2yLdwbOjvB7mOYUQdgIH4fGuyZR-WXo6o4PoRXxVq_uC-Buj02eKD-ozvVCWuTUH4LS2Lh82IN6I1i6cetfoGO5BWDVo_BWF1MH8/s1600/tumblr_mrc03z9njn1rhun6bo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9ophoUIqx83iUGwcnFkEFwaeMbHBFGYJD08lmLkv2yLdwbOjvB7mOYUQdgIH4fGuyZR-WXo6o4PoRXxVq_uC-Buj02eKD-ozvVCWuTUH4LS2Lh82IN6I1i6cetfoGO5BWDVo_BWF1MH8/s1600/tumblr_mrc03z9njn1rhun6bo1_500.gif" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #292929; font-family: inherit;"><span style="line-height: 24px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "myriad pro";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "myriad pro";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "myriad pro";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "myriad pro";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Nem maradhatok itt. </i>– gondoltam magamban miután már órák óta néztem a plafont. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ez nem megoldás. – mondtam halkan, majd felültem az ágyon és nagyot sóhajtottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Megigazítottam a hajam, amennyire tudtam, majd felálltam az ágyról, és elindultam az ajtó felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mindenesetre meg kell köszönnöm neki, hogy segített. </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kezem a kilincsre tettem, majd lassan kinyitottam az ajtót.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Lehet mégse olyan bunkó perverz, mint amilyennek gondoltam?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor kiléptem az ajtón, szemeim kikerekedtek és megdermedtem abban a pozícióban, amiben éppen voltam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">M-mi…</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Jongwoon egyáltalán nem zavartatta magát, ahogy egy szál nadrágban, és egy törülközővel a kezében néz vissza rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Valaki öljön meg!</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Arcom olyan vörös lett, mint egy rák, és annyira zavarba jöttem, hogy egy pillanatig se fordult meg a fejemben, hogy alaposan végigmérjem – ahogy a legtöbb lány tette volna a helyemben. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Vegyél már fel valamit könyörgök, csíped a szemem! – kiabáltam, miközben az egyik kezemmel eltakartam a szemem a másikkal meg idegesen kapálóztam, mintha egy idegesítő szúnyogot kergetnék. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Te nagyon szerencsés vagy. – mondta kis szünet után.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért? – kapálóztam még mindig.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Általában nadrág se szokott lenni rajtam. – mondta olyan nyugodtsággal mintha csak bemutatkozott volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Könyörgöm kímélj meg a részletektől!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee? – hallottam egy ismeretlen női hangot, mire abbahagytam a kapálózást, és óvatosan levettem a kezem a szemeimről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A hang egy középkorú nőtől származott, aki a kanapén ült, és mosolyogva nézett rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ismerjük egymást? – néztem rá értetlenül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem. – mosolygott, majd felállt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hosszú barna haja hullámos fürtökben omlott a vállaira, tengerkék szeme pedig szinte varázslatos erővel bírt. Hangja lágy és bársonyos volt, járása pedig kecses. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jongwoon mondta, hogy vendége van. – sétált oda hozzám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Értem… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Rin vagyok. Jongwoon régi barátja. – nyújtotta felém a kezét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Már megint ezek a régi barátok. </i>– mosolyogtam kínosan, majd megfogtam a nő kezét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Most akkor együtt fogtok élni? – engedte el Rin a kezemet és fordult Jongwoon felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hogy miről beszél?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Természetesen nem. – mosolygott gúnyosan Jongwoon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lehet a fáradtságtól volt, de valamiért nem úgy reagáltam, ahogy kellett volna. Normális helyzetben ezt megerősítettem volna, de e helyett, csak lehajtottam a fejem, és elmerültem a csönd tengerében.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mi a baj velem? </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Tényleg, a palid írt? – kérdezte Jongwoon mire felkaptam a fejem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Tényleg! R!</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hirtelen mintha kicseréltek volna, őszinte mosoly húzódott az arcomra, majd elindultam Jongwoon szobájába a telefonomért, de az ajtóba egy pillanatra megálltam majd visszafordultam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem a palim! – kiabáltam oda Szöszinek, majd besiettem a szobába, felkaptam a telefont az ágyról, majd szétterültem rajta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De nem fogadott semmi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Letettem a telefont magam mellé, majd kiábrándultan bámultam a plafont.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Na? – sétált be Jongwoon, majd ölbe tett kézzel dőlt neki a falnak, az ajtó mellett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nincs semmi. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Pedig most jól esett volna valami tőle…</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jongwoon. – szólítottam, miközben még mindig a plafont bámultam szüntelen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hm?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Maradhatnék még pár napot?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">El se hiszem, hogy ezt kérem…</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Persze, de nem ingyen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- De nekem nincs pénzem. – néztem rá. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Akkor dolgozd le az árát. – mosolyodott el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Még is milyen sötét gondolatok járnak a szőke a fejedben? – néztem rá összeszűkített szemekkel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Az egyetlen perverz itt te vagy! Arra gondolta, hogy takaríthatnál meg hasonló dolgok, ha már pénzzel nem tudsz fizetni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Áll az alku. – mosolyodtam el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Amúgy, Sohee. – jött be Rin mosolyogva. – Holnaptól kezdve én leszek az irodalom tanárod. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Tessék? – ültem fel az ágyamon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jongwoon miatt visszaköltöztem és újra a te iskoládba fogok tanítani.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jongwoon miatt? – pislogtam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem bír meglenni nélkülem. – büszkélkedett mire, Jongwoon csak grimaszolt ölbe tett kézzel. – Sohee. – szólítottam bársonyos hangján. – Beszélhetnénk egy kicsit?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Persze… - válaszoltam egy kis hatásszünet után.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szöszi lassan kisétált a szobából, majd becsukta maga után az ajtót, Rin pedig leült mellém az ágyra és felém fordult.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Légy türelmes Jongwoon-al. – mosolygott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igyekszem. Ez a minimum amiért kisegített.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Szegény néha modortalannak és bunkónak tűnhet, de hidd el mindent okkal tesz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Befejezted Rin?! – kiabált keresztül az ajtón Szöszi idegesen, mire Rin, elmosolyodott, felállt az ágyról, nyugodtan az ajtóhoz sétált, majd kinyitotta azt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jaj de kis szégyenlős lettél. – pöckölte meg Jongwoon homlokát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Vajon tényleg csak barátság van köztük?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee! – szólt rám Szöszi, mire összerezzentem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mosogass el!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">A követelőzős mindenedet…!</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jó… - néztem rá duzzogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Kegyetlen vagy Jongwoon. Te tényleg nem tudod, hogy kell a nőkkel bánni? – mosolygott rá Rin.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Pofa be! Majd nőkként bánok vele, ha az lesz. Most még csak egy kis csitri. – nézett rám lenézően.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Na de Jongwoon… - lepődött meg Rin.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A férfi hátat fordított nekem, mire Rin mögé lépett és súgott valami a fülébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért kezelsz ilyen lenézően? – kérdeztem, mire csak Rin fordult felém, de Szöszi nem. – Azért mert szegény vagyok?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Is. – válaszolt egyszerűen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Gyökér!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Akkor miért segítettél, ha ennyire lenézel engem?! – kiabáltam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sajnáltalak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem kell a sajnálatod. – álltam fel az ágyról, zsebre vágtam a telefonom, majd futólépésbe indultam meg a bejárati ajtó felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Várj, Sohee, Jongwoon nem… - kezdte Rin a magyarázkodást, de nem vártam, meg míg befejezi. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Bevágtam magam mögött az ajtót, lerohantam a lépcsőn, és mérgesen, kiábrándultan, csalódottan sétáltam végig az utcákon, céltalanul.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Hogy lehet ilyen bunkó?! Pedig már kezdtem megkedvelni…</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-<i> Most ezt miért csináltad?! – állt szembe Rin idegesen Jongwoon-al.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">A férfi tekintete a földet pásztázta, szemei némi fájdalmat tükröztek. Senki se tudta mit érezhet. Mindent megtartott magának. Rejtelmes, titkos érzéseit.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Nem szólt semmi csak bámult kiábrándultan. Rin mérge elszállt, ahogy nézte őt, majd felsóhajtott és kezét a karjára tette.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Nem kell ezt csinálnod… Biztos van valami más megoldás is. </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Rin. Ne próbálkozz. – mondta egyhangúan.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Jongwoon. Miért csinálod ezt? Miért nem engeded közel magadhoz, amikor szereted?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Lehet, hogy Rin tudta, Jongwoon kis titkát, R-t, érzéseit, élete – és ősei – történetét, amiért most szenved. Tudta az érzéseit, de nem értette. Senki se érthettem volna.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Nem tehetem.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Akkor miért jöttél ide?! – emelte fel a hangját Rin.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Mert amikor a veszély a közelben van, nekem is itt kell lennem, hogy megvédjem, Ha nem is R-ként, akkor egy srácként a szomszédból.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Jongwoon… - engedte el Rin a karját, majd fájdalmasan sóhajtott. – El se tudom képzelni, milyen lehet ez neked…</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Jongwoon lassan felemelte a fejét, mikor a telefonja rezegni kezdett a zsebében.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Sohee? – kérdezte Rin, mikor a fiú kivette a zsebéből a telefont.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Jongwoon összeszűkítette szemeit, kisebb ráncok jelentek meg homlokán, keze pedig remegni kezdett.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Mi az? – ijedt meg Rin, majd a fiú mellé lépett, hogy láthassa az üzenetet.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">„R,</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">Összevesztem azzal az idióta szőkével ezért eljöttem. Most a szomszéd utcában sétálok, és úgy érzem követnek. Mintha néha látnám magam mögött azt a két fekete ruhás alakot. Talán kezdek megőrülni? Vagy csak ennyire ideges lennék? „</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "myriad pro";"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAQKl-YMc36hf5Jbz6TYHjbKXpb5U5-KA8-UuNIV9XLcLyaT-dzuD0huPD2-P0zki_wxNrPysDpZon5B_N0tZmWTNS7M-_lO3npgXuepLT88i2r7QjqaMoHGWvFeeRi1C07PmzXgli_T0/s1600/tumblrm6g2m9yyfu1rsvwge.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAQKl-YMc36hf5Jbz6TYHjbKXpb5U5-KA8-UuNIV9XLcLyaT-dzuD0huPD2-P0zki_wxNrPysDpZon5B_N0tZmWTNS7M-_lO3npgXuepLT88i2r7QjqaMoHGWvFeeRi1C07PmzXgli_T0/s1600/tumblrm6g2m9yyfu1rsvwge.gif" /></a></div>
<span style="font-family: "myriad pro";"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "myriad pro";"><i><span id="goog_1366310414"></span><span id="goog_1366310415"></span><br /></i></span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-38263048896396331022016-06-20T06:21:00.000-07:002016-06-20T06:21:48.184-07:00» 3.rész - Feeling Inside So Close To You<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<b>3.rész</b></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 17px; line-height: 28.046875px;"><b>Feeling Inside So Close To You</b></span></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiot58pLoqaUB2YY_hzQI3h-apcyeOtAOWlqP9BHhPA-B5VWU-i0ZGysxKb0hhbxWg8F1RsSugGy7xgNg4l8ycYS2T7qDtlzoATXBorUXGLt_thlYk6fsu1fIegoGuZY-ZvljN5GYcJxA/s1600/tumblr_n12zshlJaM1tqqiv9o2_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiot58pLoqaUB2YY_hzQI3h-apcyeOtAOWlqP9BHhPA-B5VWU-i0ZGysxKb0hhbxWg8F1RsSugGy7xgNg4l8ycYS2T7qDtlzoATXBorUXGLt_thlYk6fsu1fIegoGuZY-ZvljN5GYcJxA/s1600/tumblr_n12zshlJaM1tqqiv9o2_500.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
- Elég nyúzottnak tűnsz. – sétált oda a padomhoz So Ah, miközben én elveszetten bámultam ki az ablakon.<br />
- Ne is mondd. – sóhajtottam. – Tegnap két ismeretlen alak állt az ajtóm előtt a szívbajt hozták rám, a lámpák is vacakoltak az egész laskásban arról nem is beszélve, hogy valaki csak úgy kinyomta a telefont, amikor beszélni szerettem volna vele. – néztem rá szúrós szemekkel.<br />
- Bocs, de nem tudtam mit kezdeni a fölösleges hiszti rohamoddal, ahogy most sem tudok! – tárta szét a karjait.<br />
Felsóhajtottam, majd újra az ablak felé fordultam.<br />
- Sohee. – tette a kezét a vállamra. – Ha eddig nem hagyott magadra most se fog. És ne hidd, hogy kis apróságok miatt, majd faképnél hagy.<br />
- Jó. Tudom.<br />
- De az miért van, hogy engem jobban érdekel, hogy ki lehet Ő mint téged?<br />
- So Ah.<br />
- Hm? – nézett rám boldogan.<br />
- Itt a tanár. – néztem rá unottan, mire pislogott párat a síri csendben, majd a tábla felé fordult, ahol a tanár arra várt, hogy végre a saját padjához fáradjon és leüljön.<br />
Miután So Ah kínosan odaoldalazott a padjához és elkezdődött az óra, felkönyököltem a padomra, és csak bámultam ki az ablakon.<br />
<i>„Az miért van, hogy engem jobban érdekel, hogy ki lehet Ő, mint téged?”</i><br />
<i>Nem tudom. Egyszerűen csak annyira szeretem, hogy ezt semmi sem lenne képes lerombolni, legyen ő bármilyen ember. De abban biztos vagyok, hogy egy nagyon jó, kedves ember…</i><br />
<i>Nem kell mindennap látnom, hallanom a hangját, ha rágondolok, ott mélyen, úgy érzem közel vagyok hozzá. </i><br />
<br />
<br />
<br />
<i>- Rousseau kávézó-</i><br />
<i>- Mi a helyzet? - kérdezte Jinho, majd a pultra támaszkodott.</i><br />
<i>- Terveznek valamit. – nézte szúrós szemekkel Jongwoon a poharát.</i><br />
<i>- Honnan tudod? – kíváncsiskodott a csapos. </i><br />
<i>- Tegnap azt írta, hogy két idegen férfi állt a háza előtt. Terveznek valamit. – nézett fel a férfira.</i><br />
<i>- Nem hiszem, hogy elhitték volna a mesét, amit Jungsoo mondott. </i><br />
<i>- Én sem. De így most Sohee lett a csali.</i><br />
<i>- Téged akarnak. – sóhajtott a férfi.</i><br />
<i>- Nem fognak elkapni. – mosolyodott el Jongwoon. – Azt se tudják, hogy ki R. </i><br />
<i>- Még.</i><br />
<i>- Teszek róla, hogy ez így maradjon.</i><br />
<i>- De ugye tudod, hogyha Sohee rájön, hogy…</i><br />
<i>- Tudom. – szakította félbe. – Sohasem tudhatja meg, hogy én vagyok R. Soha. – nézett komolyan Jinho-ra.</i><br />
<i>- Attól félsz, hogy elárulna? – fonta össze a karjait maga előtt Jinho.</i><br />
<i>- Nem. – nevetett Jongwoon. – Sohee nem árulna el. </i><br />
<i>- Akkor mitől félsz?</i><br />
<i>- Hogy ha megtudja, hogy ki vagyok, és, hogy mit tettem, megutál. Ha rájön, hogy ki R, az a kapcsolatunk végét jelenti.</i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>„ R, végre vége lett az utolsó órámnak is. Azt hittem sose jön el ez a pillanat. Úgy mennék már haza, de még mennem kell dolgozni. Te mit csinálsz?"</i></div>
<br />
- Sohee!<br />
- Igen? - fordultam So Ah felé.<br />
- Most mész dolgozni, igaz?<br />
- Igen. Miért?<br />
- Akkor menjünk együtt, nekem is arra van dolgom. - mosolygott.<br />
- Rendben. - vettem el a táskám a padról, majd mikor a telefonomra néztem láttam, hogy már válasz is érkezett R-től.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>" Egy régi barátommal beszélgetek, de nemsokára megyek haza. Dolgozz keményen, de azért ne hajszold túl magad!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>R."</i></div>
<br />
<br />
- Rendben. - motyogtam.<br />
- Mondtál valamit? - lépett oda mellém So Ah. - R? Hadd nézzem! - nyúlt a telefonom felé.<br />
- Ya! - szorítottam magamhoz a telefonom, majd arrébb léptem.<br />
- Hadd nézzem meg. - könyörgött. - Sose mutattál még meg semmit, amit ő írt. Miről beszélgettek? - kíváncsiskodott.<br />
- Nem! - makacskodtam.<br />
- Mi olyan titkos? Csak nem szerelmes leveleket küldözgettek egymásnak? - vonta fel az egyik szemöldökét és nézett rám huncutan.<br />
- Dehogy is! - jöttem zavarba.<br />
- Na muti már! - jött közelebb.<br />
- Nem, szó sem lehet róla ez csak ránk tartozik! - léptem egyre hátrébb.<br />
- Muti!<br />
- Nem!<br />
- Na..<br />
- Nem!<br />
- Csak egyszer! - könyörgött.<br />
- Mondom, hogy nem!<br />
<br />
<br />
<i>- Rousseau kávézó-</i><br />
<i>- Azt hiszem mennem kell. - vágta zsebre Jongwoon a telefonját majd Jinho-ra nézett.</i><br />
<i>- Elindult?</i><br />
<i>- Igen. Nem sokára itt lesz.</i><br />
<i>- Nem maradsz?</i><br />
<i>- Nem lehet. - mosolygott a fiú.</i><br />
<i>- Úgysem tudja, hogy ki vagy. Akkor meg mitől félsz?</i><br />
<i>- Én nem félek. - jelentette ki idegesen.</i><br />
<i>- Nem vagy annyira jóképű, hogy első látásra bárki is beléd szeressen. - gonoszkodott Jinho.</i><br />
<i>- Ne magadból indulj ki, kopasz!</i><br />
<i>- Meg akarsz halni kölyök? - nyúlt át a pult felett Jinho, majd megragadta Jongwoon pólóját.</i><br />
<i>- Nyugi, öreg. - mosolygott a fiú.</i><br />
<i>- Öreg?! - kérdezett vissza idegesen jinho.</i><br />
<i>- Nem kell idegeskedni, csak öregebben tűnsz tőle. - veregette Jinho vállát.</i><br />
<i>- Nem vagy semmi. - engedte el Jinho a fiút és röhögve húzta ki magát mire Jongwoon elégedetten mosolygott rá.</i><br />
<br />
<br />
<br />
- Szeretsz amúgy ott dolgozni? - kérdezte So Ah miközben a suli udvaráról sétáltunk kifelé.<br />
- Igen. - mosolyogtam. A főnököm nagyon kedves és a hely is szép.<br />
- Ennek örülök. Biztos nem könnyű e-<br />
- Nem. - szakítottam félbe, mire lepetten nézett rám. - Nem nehéz. Itt van nekem R, és te is. Nem vagyok egyedül, és egyáltalán nem nehéz. Lehet, hogy nincs sok pénzem, de arra elég, hogy megéljek. Jól vagyok. - mosolyogtam.<br />
T<i>ényleg jól vagyok. Boldog vagyok. Most... ebben a pillanatban.</i><br />
- Értem. - mosolyodott el, majd megveregette a vállam.<br />
Mikor kiértünk a kapun, So Ah megállt, mire én lepetten fordultam vissza.<br />
- Nem jössz?<br />
- Jönnek értem a szüleim.<br />
- Oh... akkor én... - mutattam a irányom céljába.<br />
- Maradj. Mondtam, hogy útba esik nem? Majd ott megállunk és kiszállsz. - mosolygott.<br />
- Rendben. Köszi. - sétáltam vissza.<br />
<br />
<br />
<br />
- Köszönöm, hogy elhoztak. - szálltam ki az autóból, majd miután elköszöntem becsuktam a kocsi ajtaját és besétáltam a kávézóba.<br />
Egyből a pult felé vettem az irányt, mikor megláttam, hogy Jinho veszekedik valakivel.<br />
<i>Itt meg mi történik? </i><br />
Lassan odasétáltam, majd megálltam a szőke fiú mellett, akivel veszekedett.<br />
- Szia, Jinho. - mosolyogtam, mire hirtelen felém kapták mind a ketten a tekintetüket és rámülten néztek rám.<br />
- S-Sohee... - dadogott Jinho.<br />
- Valami baj van? - lepődtem meg.<br />
- Én mentem. További szép napot! - ugrott fel a székről a fiú, majd el akart iszkolni, mikor Jinho utána nyúlt és visszanyomta a székre.<br />
- Maradj csak, ne siess.<br />
- Mondom, hogy megyek. - nézett rá idegesen a fiú.<br />
- Én meg azt, hogy maradsz. - mosolygott kínosan a főnököm.<br />
- Valamiről lemaradtam? - pislogtam.<br />
- A francba. - motyogta maga elé a fiú.<br />
- Aish. - ütötte fejbe Jinho a fiút.<br />
Megforgattam a szemeimet, majd besétáltam a pult mögé, elővettem egy rongyot, és elindultam vele letörölgetni az üres asztalokat.<br />
<i>Ki fene lehet ez? A fia? Áh, biztos nem. Egyáltalán nem hasonlítanak.</i><br />
Miután végeztem az asztalokkal visszamentem a pult mögé, visszatettem a helyére a rongydarabot, és odamentem az idegen fiúhoz.<br />
- Kérsz valamit?<br />
- Nem. - vágta rá.<br />
- Jó hisztis egy alak vagy. - morogtam az orrom alatt.<br />
- Hogy mit mondtál? - szólt utánam mikor épp el akartam fordulni. Megdermedtem, majd lassan visszafordultam.<br />
- Semmit. - mosolyogtam kínosan, mire ő mérgesen nézett vissza rám. - Megyek, beszélnem kell Jinho-val. Mondtam, majd mikor elfordultam és futni szerettem volna neki mentem valakinek.<br />
- Bocs Sohee. - mondta Jinho.<br />
- Semmi baj. - igazítottam meg a hajam, miután hátrébb léptem tőle.<br />
- Leléphetek végre? - szólt oda a szőke Jinho-nak.<br />
Még a hideg is kirázott a hangjától.<br />
<i>Már most elegem van belőle.</i><br />
- Miért nem hagyod, hogy menjen? - néztem rá Jinho-ra.<br />
- Mert ez vicces. - mosolygott.<br />
- Micsoda? - lepődtem meg.<br />
- Hé, öreg! - kiabált oda a szöszi idegesen.<br />
- Attól fél, hogy beleszeretsz. Vagy ő beléd? Már nem is tudom...<br />
- Tudod, ki szeretne bele egy ilyen deszkába!! - kiabálta mérgesen a szőke, mire felforrt az agyvizem.<br />
<i>Deszka? Deszka?!</i><br />
Mérgesen fordultam a fiú felé, mire az idegesen nézett vissza rám.<br />
- Én se szeretnék bele soha egy ilyen bunkó migiri fejű szőke gazemberbe! - kiabáltam.<br />
- Akkor jó, mert arra gondoltam, hogy hazakísérhetne téged. - szólalt meg Jinho, mire felé fordultam.<br />
- Hogy mi van?! - kérdeztük egyszerre a szőkével.<br />
- Kizárt! - mondtam.<br />
- Nem kísérgetek deszkákat. - szólalt meg a szöszi.<br />
- Befognád szöszi?! - fordultam felé idegesen. - Eddig is haza találtam egyedül, most is menni fog! - viharzottam el, majd folyattam a munkámat.<br />
Végig azon az idiótán kattogott az agyam és legszívesebben belepasszíroztam volna a fejét egy koktélba.<br />
Mire haza értem, kicsit lenyugodtam, és kezdtem is elfelejteni a történteket. de mikor a lakásom felé tartottam feltűnt, hogy valaki áll a szomszéd ajtó előtt és a zsebében matat.<br />
<i>Nem is lakik senki a szomszédban…</i><br />
Odasétáltam a laskásom ajtaja elé, majd lassan ránéztem a fiúra.<br />
- Te meg mit keresel itt?! - kiabáltam mikor megláttam a szöszit.<br />
Lassan felém fordult, majd unottan nézett vissza rám.<br />
- Itt lakom. - jelentette ki.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivEs3zgKygllS0GV1LC5mfHoryGkDYM93lz-gfPH16WnPfHgx4WABC9c8qR8XjTPyaleJeJNKGrVfkI6am8pA6pqvdPznqhFDDgv12Y7RP-tvg1herdRniFTMW6Sofsjxt55goQ5OTUvs/s1600/tumblr_md4qboX1BM1qi7tp8o7_r1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="261" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivEs3zgKygllS0GV1LC5mfHoryGkDYM93lz-gfPH16WnPfHgx4WABC9c8qR8XjTPyaleJeJNKGrVfkI6am8pA6pqvdPznqhFDDgv12Y7RP-tvg1herdRniFTMW6Sofsjxt55goQ5OTUvs/s1600/tumblr_md4qboX1BM1qi7tp8o7_r1_250.gif" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-54227099549123639912014-03-24T15:03:00.003-07:002016-07-14T15:19:49.506-07:00» 9.rész - You won't see me cry, I'm hiding inside<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>9.rész</b></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>You Won't See My Cry, I'm Hiding Inside</b></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVRIWUdjzoKWq9cpbkgb19B-IylnvRNVQzRAM4Kr6ZVvuWZaRpKfjjJBD0IiHdD9FDXHIi0fdgjOsTyiKX9qWdFBVOKSJtE9EiGGr93OY0MNJIt6bl_cJ7R6fNiN69H-pRSxmwlFmR9TM/s1600/tumblr_n1glinUJ771tt3pduo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVRIWUdjzoKWq9cpbkgb19B-IylnvRNVQzRAM4Kr6ZVvuWZaRpKfjjJBD0IiHdD9FDXHIi0fdgjOsTyiKX9qWdFBVOKSJtE9EiGGr93OY0MNJIt6bl_cJ7R6fNiN69H-pRSxmwlFmR9TM/s1600/tumblr_n1glinUJ771tt3pduo1_500.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Utcai zajok szöktek be a friss reggeli levegővel a nyitva hagyott ablakon, a függönyt lágyan ringatva. Hiába a kinti vidám gyermekhangok, én csak az Ő hangját hallom. Hiába a cseresznyefák gyönyörűen föld felé táncoló szirmainak látványa, én csak az Ő arcát látom. Mit sem ér, az édes virágillat, hiszen én az óta csak a Tilbury kábító illatát érzem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Vajon, ha a legelső perctől kezdve elnyomtam volna az érzéseimet, most nem ott tartanék ahol? Egyáltalán miért nem álltam ellen neki? Ilyen egyszerű az egész? Szereted? Ismerd el! Legalább magadnak valld be, de minek? Mi a szerelem? Honnan ismerem fel? Nem fog bemutatkozni mikor megjelenik előttem, nekem mégis fel kell ismernem őt, akár láttam már őt akár nem. Képes lennék erre?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R… milyen a szerelem?</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan felültem az ágyon, majd kivettem a telefonom a zsebemből, aztán felsóhajtottam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lehet nem kéne telefonnal a zsebemben aludni…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„R…</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Te voltál már szerelmes? Mesélj róla…”</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Épphogy elküldtem az üzenetet éreztem, hogy valami rezegni kezdd mellettem az ágyban. Lepetten pislogtam magam elé, majd lassan tapogatózni kezdtem magam körül, mikor az ágy szélén a kezembe akadt Jongwoon telefonja.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kezem megdermedt, ahogy a telefon a kezemhez ért, s lassan markoltam meg, majd emeltem fel a paplanról.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Miért remeg a kezem?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Magam felé fordítottam a kijelzőjét és megszeppenve bámultam rá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Egy SMS? Pont most? Na ne szórakozzunk….</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem bírtam megállni. Túlságosan kíváncsi voltam. Ki ne lett volna az, az én helyemben?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„R…</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Te voltál már szerelmes? Mesélj róla…”</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Lehetetlen. – motyogtam magam elé, miközben épp hogy ki nem esett a telefon a remegő kezemből. – Nem! Ez nem lehet!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Gyorsan kiléptem és visszakerestem a régebbi üzeneteit.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„ R.</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Én… még itt vagyok az iskolámban. Haza akartam menni, de…</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>De látom… Látom az ablakból azt a két alakot, akik elvittek. Ott állnak az iskola kapujában. Rám várnak? Mit csináljak? „</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Nem lehet…</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„R,</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Összevesztem azzal az idióta szőkével ezért eljöttem. Most a szomszéd utcában sétálok, és úgy érzem követnek. Mintha néha látnám magam mögött azt a két fekete ruhás alakot. Talán kezdek megőrülni? Vagy csak ennyire ideges lennék? „</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R…</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„R, </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Nagyon fáradt vagyok. Most végeztem a takarítással és indulok haza. Te mit csinálsz?”</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Az Jongwoon?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„R.</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Azt hiszem beleszerettem valakibe nem lett volna szabad.”</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„ Bízok benne és tudom, hogy nem fogja hagyni, hogy találkozzatok.”</i> – hallottam Jungsoo szavait a fejemben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A mellkasomhoz szorítottam a telefont, miközben erősen az alsó ajkamba harapva fojtottam vissza minden egyes hangot, ami előtörni készült belőlem. Könnyed könnycseppek hulltak a paplanra miután végig peregtek arcomon. Minden egyes csepp, mely rajta semmissé lett, egy-egy hazugságért gördült végig arcomon, elmosva minden hazug szót mi a porba lett írva, egy könnyed, meggondolatlan mozdulattal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De ami kőbe van, vésve nem moshatja el semmilyen vadvíz. Az igazságot nem lehet örökké rejtegetni…</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Azonnal kitöröltem az előbb küldött üzenetem a telefonjából és visszatettem az ágyra.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i>Ezt nem akarom elhinni...</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Felkeltél? – fordult felém Jongwoon, mire én az ajtóban megtorpantam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A kínos csend, csak még több időt adott nekem ahhoz, hogy gondolataim vékony kis szálai nagyobb csomóba bogozódjanak. Minél tovább tart a csend, annál több időt kapok arra, hogy gondolkozzam, és a csomó, végül kibogozhatatlanná válik. Nem akarok gondolkodni. Nem akarok feledni. Meg akarom érteni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jó volt a kanapén is… - mutattam bátortalanul egy pillanatra a kanapéra, anélkül, hogy ránéztem volna.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Úgy éreztem nincs az a pénz, amiért most a szemébe tudnék nézni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Beteg vagy? – lépett oda hozzám, majd tette kezét a homlokomra, mire szívem nagyot dobbant s belém szorult a levegő, a szavakkal együtt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nincs lázad… - vette le rólam a kezét, majd az arcomhoz hajolt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R… Olyan régóta szerettelek volna látni. Megismerni téged.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Jongwoon… rájöttem, hogy egyáltalán nem ismerlek.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R, Jongwoon. Melyik vagy Te?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hagyj már, álmos vagyok. – löktem el magamtól és próbáltam úgy viselkedni, mint általában, ezért még egy mosolyt is erőltettem az arcomra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hé, biztos jól vagy? – nézett rám furcsán.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hagyjál már! – húztam a fejemre az addig hátamra terített takarót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jól van, nem kell hisztizni! Komolyan néha az idegeimre mész! – morogta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sajnálom! – kiabáltam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Köszönöm!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Szívesen!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Rendben!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jó!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem akarsz menni?!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- De! – kapta fel az asztalról a sapkáját s a cigarettás dobozát. - Szia!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Viszlát! – kiabáltam, majd bevágta maga után az ajtót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Néhány pillanatig meredtem bámultam az ajtóra, majd lehajtottam a fejem és fáradtan sóhajtottam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Tényleg elmegyek! – nyitott be hirtelen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Rendben! – kaptam fel a fejem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Annyira meglepődtem, hogy kimondtam az első szót, ami az eszembe jutott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ezt akarod?! – kiabálta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen! – fordítottam el a fejem, mire bevágta újra az ajtót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Újabb sóhaj hagyta el a számat s félszemmel az ajtóra néztem bús szemekkel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Ne menj el. Gyere vissza…</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Gyorsan megsúroltam a szemem mielőtt a könnyek megjelenhettek volna, majd visszaakartam menni a szobába aludni, mikor az ajtó újra kinyílt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jongwoon? – fordultam az ajtó felé csillogó szemekkel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az ajtóban állt miközben elszántan nézett rám. Kirázott a hideg, s ajkaim remegni kezdtek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért? – motyogtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Itt maradt a gyújtóm. – mondta, majd besiettet az ajtón.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elkaptam a tekintetem, majd elfordultam s szégyenemben még a szemeimet is lehunytam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Ez gáz volt.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hallottam, ahogy elveszi a gyújtóját az asztalról, majd ahogy léptei távolodnak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jongwoon. – szólítottam meg mire megtorpant.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Szerinted R milyen ember? – kérdeztem, mire egy újabb kínos csend telepedett ránk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Kinek kínosabb ez az egész?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Honnan a fenéből kéne tudnom? – válaszolt gorombán, majd újra elindult az ajtó felé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Szerinted el fog jönni, hogy találkozzon velem? – újra megtorpant. – Egyszer… Valamikor.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem tudom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért nem találkozhatunk?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem tudom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Akar egyáltalán látni engem?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem tudom…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Szeret egyáltalán?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Biztosan. – vágta rá, mire lepetten fordultam felé, és a tekintetével találtam szembe magam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elszánt tekintete, lassan elbátortalanodott, ahogy az enyémmel találkozott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szívem azt súgta: <i>Menj! Lépteiddel tedd semmissé a távolságot, ami köztetek tátong!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mire az eszem felkiáltott: <i>Maradj!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Halk bársonyos suttogás arra csábított, hogy nyújtsam, ki a karom, érjem el, ragadjam meg, öleljem magamhoz és ne engedjem el, de ekkor megint felkiáltott egy erőteljes hang: <i>Nem lehet!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hívogató lágy szellővel suttogta: <i>Szólalj meg! Mondd ki!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mire a végszó: <i>Maradj csöndben…</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Szeret? – kérdeztem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem tudom. – kapta el a tekintetét, majd zsebre vágta a gyújtóját. – Ez csak az én véleményem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Értem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3Klhq0qea4pFyk3oGZ6FgmIu-6SRLRc9VfODU_0ypNDIITPwmgXjsx1D71zg8Hvh8C8B_RWNlTExzMKQyCjB4h7u-vFjII5Ldn3X8RO7uOVy6Qfe9-OTPHm77my3pNuNHnL7gsss2TZ8/s1600/tumblr_mdpkh7Z5Ro1r0j188o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3Klhq0qea4pFyk3oGZ6FgmIu-6SRLRc9VfODU_0ypNDIITPwmgXjsx1D71zg8Hvh8C8B_RWNlTExzMKQyCjB4h7u-vFjII5Ldn3X8RO7uOVy6Qfe9-OTPHm77my3pNuNHnL7gsss2TZ8/s1600/tumblr_mdpkh7Z5Ro1r0j188o1_500.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<span style="background-color: white; font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>S a keserű feltámadt reggeli szél, végigrohant az utcákon, süvítve házak és emberek között. Szőke tincsek hulltak egy mély szempárba, melyek a haldokló rózsaszín szirmok táncát figyelték a hűs talajon, egy üres utcában. Hátat, falnak döntve, fejet hajtva, elhagyatottan, magányosan. Így szállt újra a Tilbury vaníliás illata a szürke füsttel s a reggeli széllel, vad, ismeretlen helyekre.</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS4UfXyENd78AQRTC_gFcjr9irCFZ48l2ksuNwvu9xn9bmF753jUJKbSfjW03QJMgCX3bRX-i9OKv3-5BD6N6Tjn-8z1d8N9OBNdcncHBSxjjqZMIyAxS4tbF4tD9A5MDZK4165XgSRMc/s1600/tumblr_m78w72heru1qi7tp8o6_r2_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS4UfXyENd78AQRTC_gFcjr9irCFZ48l2ksuNwvu9xn9bmF753jUJKbSfjW03QJMgCX3bRX-i9OKv3-5BD6N6Tjn-8z1d8N9OBNdcncHBSxjjqZMIyAxS4tbF4tD9A5MDZK4165XgSRMc/s1600/tumblr_m78w72heru1qi7tp8o6_r2_250.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-58762581832423357522014-03-01T16:27:00.000-08:002016-07-10T19:46:04.145-07:00» 4.rész - Im Just a Boy Who Lives Next Door <div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>4.rész - Im Just a Boy Who Lives Next Door </b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP1B8CFSI9X5pZu7ci2OR8JcY9cKT8MBKNmhShIw3B6G6U7Upljisx86Q4oNKhoQCzzBj8gB5Dcztfz5F8cAkBypsoCy05vbu8rtvXg8LytnU05roYH8zhuc7V_KbNIM9OsP1rQ33LnYg/s1600/tumblr_mnvbvqVwwO1rkf2rso3_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP1B8CFSI9X5pZu7ci2OR8JcY9cKT8MBKNmhShIw3B6G6U7Upljisx86Q4oNKhoQCzzBj8gB5Dcztfz5F8cAkBypsoCy05vbu8rtvXg8LytnU05roYH8zhuc7V_KbNIM9OsP1rQ33LnYg/s1600/tumblr_mnvbvqVwwO1rkf2rso3_500.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„ R,</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Nem fogod elhinni mi történt velem! Jinho bárjába találkoztam egy idióta, perverz, szőke gengszterrel, és mikor hazajöttem kiderült, hogy a szomszédba költözött! Ezt nem hiszem el! Miért? Miért történik ez velem?”</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Idióta? Perverz?! – mérgelődött Jongwoon miközben a telefonja kijelzőjét nézte. – Ez nem is igaz! – vágta földhöz a telefonját, majd mérgesen leült az ágyára, és arcát a tenyerébe temette.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Hosszú percekig volt így, majd felsóhajtott, hátradőlt és elterült az ágyon.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Végül is… ezt akartad nem? Hogy ne kerüljön túl közel hozzád. Bármennyire is szereted.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Ez egyszerűen fantasztikus…</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Úgy terültem szét az ágyam előtt a földön, mintha éppen kihalóban lennék, csak azért mert egy bunkó srác költözött a szomszédba. Fáradtan bámultam a plafont, amikor a lámpák, az egész házba újra lekapcsolódtak, majd vissza.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi van már megint?! – ültem fel mérgesen és néztem körbe a szobámban. – Ezt nem hiszem el… - morogtam, majd hallottam, hogy üzenetet kaptam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hátranyúltam a telefonomért, amit az ágyamra dobtam, majd felsóhajtottam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„ Ne kerülj túl közel hozzá. Ki tudja, milyen ember… </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R.”</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ha fizetnének érte, se kerülnék közelebb hozzá! – mondtam a telefonomnak. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egyre jobban kezdett idegesíteni, ahogy le-fel kapcsolódtak a házban a lámpák, és azt hittem megőrülök.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Aish! – keltem fel a földről, majd mérgesen trappoltam ki a szobámból. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Beleléptem a cipőmbe, majd kisétáltam az ajtómon, és a szöszi lakásának ajtaja előtt álltam meg. Becsöngettem, majd ölbe tett kézzel, mérges arccal vártam, hogy kinyíljon az ajtó, miközben a lábammal idegesen doboltam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Végül hallottam, ahogy kattan a zár, és láttam, hogy az ajtó lassan kinyílik. Mikor a szöszi meglátott kissé meglepődött, én meg idegesen néztem rá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen? – szólalt meg végül.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Én csak… izé… - motyogtam duzzogva. – A te lakásodba nem kapcsolódnak le a lámpák, majd vissza mintha külön életet élnének? – mutattam be a lakásába.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi? A lámpák? – fordított nekem hátat és nézett be, majd újra felém fordult. – Nem. Miért? Nálad nem működnek?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mindegy. Köszi. – indultam meg a lakásom ajtaja felé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Várj, ne segítsek? – kiabált utánam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem kell, kösz. Bocs a zavarásért! – kiabáltam anélkül, hogy visszafordultam volna, majd bevágtam magam után az ajtót, és bezártam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Remek… - néztem fel a lámpámra, ami pislákolt. – Most mihez kezdjek vele?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Másnap késő délután mikor Jinho kávézójában törölgettem a poharakat, láttam, ahogy a szöszi besétál az ajtón. Egy pillanatra sem vettem le a szemem róla, ahogyan odasétál a pult végéhez, ahol Jinho állt. Leült az egyik székre, majd beszélgetni kezdtek. Még véletlenül sem tévedt erre a tekintete.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Unottan törölgettem tovább a poharakat, majd letettem a rongyot a pultra, és odasétáltam Jinho-hoz, mire síri csend lett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi van? Eddig ment a traccs parti, most meg, hogy idejövök, megnémultok? – mértem végig őket, csípőre tette kezekkel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ezek férfi dolgok. – mondta a szöszi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Milyen férfi? – mértem végig gúnyosan, mire lesütötte a szemeit, majd elmosolyodott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jinho én lépek. Majd még beugrok. – állt fel a székéről.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Várj csak. – szólt rá Jinho. – Sohee is mindjárt végez, miért nem mentek haza együtt?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Látom, még mindig valami elhomályosítja az agyad öreg. – nevetett a szöszi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. – néztem zavartan JInho-ra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Pontosan. Én csak szép lányokat kísérek haza! – kiabálta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Akkor menj és kísérj haza egy széplányt te undorító szőke gnóm! – fordultam felé és kiabáltam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Van nevem is ám. – mondta komolyan arckifejezéssel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem érdekel a neved! – üvöltöttem, mire vállat vont, majd zsebre vágott kézzel kisétált az ajtón.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi a neve? – fordultam Jinho felé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Kim Jongwoon. – válaszolt Jinho, majd elmosolyodott. – Csak nem tet…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Kim Jongwoon…</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Remek. – szakítottam félbe. – Megyek és beperelem. – indultam el, mire Jinho elkapta a pólóm nyakát és visszarántott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hé, kölyök. – mondta. – Nem kéne kikezdened egy idősebbel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jinho egyáltalán honnan ismered ezt a szöszit?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jongwoon. Jongwoon! Jegyezd már meg kérlek. – tette össze a kezeit. – Amúgy meg egy régi barátom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Itt mindenki mindenkinek a régi barátja… Csak én egyikről sem tudok.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Értem. – mondtam, mire rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Gyorsan ki is halásztam, és olyan mosollyal nézegettem, hogy még Jinho-nak is feltűnt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„ Hogy halad a munka? Minden rendben megy? Remélem, minél előbb megoldódik majd az idióta szomszéd problémád is! Próbáld meg figyelmen kívül hagyni. Az lesz a legjobb. Légy óvatos hazafelé!</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R „</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mitől csillognak ennyire a szemeid? – kérdezte Jinho.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- R… </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Áh. Érdekes lehet, ha ilyen könnyen mosolyra bír. Még mindig beszélgettek?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen. – mosolyogtam, majd miután válaszoltam, visszatettem a telefonom a zsebembe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ötleted sincs, hogy ki lehet az?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem, nincs. De nem is érdekel. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hűha. Olyan, vagy mint aki szerelmes… - mosolygott Jinho.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nekem R… R a mindenem. Nélküle létezni sem tudnék.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Jongwoon a kávézó falának támaszkodva állt, és várt, miközben tekintetét csak néha emelte fel a földről. Miután Sohee kisétált az ajtón, felkapta a fejére a pulóvere kapucniját, majd lassan elindult a lány után. Egész úton, óvatosan követte őt, nehogy észrevegye. Őrző szemeit, egy pillanatra sem vette le róla. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„ Bízok benned. Védd meg őt, ha velem valami történne. „ – hallotta Jungsoo szavait.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Lassan tekintetét a fekete égre emelte, és hagyta, hogy a friss hideg levegő arcát simogassa, és a kósza, szemébe lógó szőke tincsekkel játszadozzon. Tekintete tele volt fájdalommal, szomorúsággal és keserves titkokkal. A lányra nézett, aki egyre távolabb került tőle, majd lehajtotta fejét.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Előttem megy a lány, akit mindennél jobban szeretek, és sohasem lehet az enyém.”</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFcXmncTf056rsYrf1j_TxKEwyBX42qpgp6lj-t9fjm-RhQRCMvyArkMSQTp7aJbVau8cxbn6KKvlsaoN6LCp276qjme7OrwqRPwAAo3SKBLBH817zUxj9s2vTlDMHwMDQBPETBxf_obM/s1600/tumblr_mwr590wZyc1se64f7o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="143" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFcXmncTf056rsYrf1j_TxKEwyBX42qpgp6lj-t9fjm-RhQRCMvyArkMSQTp7aJbVau8cxbn6KKvlsaoN6LCp276qjme7OrwqRPwAAo3SKBLBH817zUxj9s2vTlDMHwMDQBPETBxf_obM/s400/tumblr_mwr590wZyc1se64f7o1_500.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor beléptem a házba, és fel akartam kapcsolni a villanyt, de nem történt semmi. Lepetten álltam a kapcsoló mellett és kapcsolgattam le-fel, de hasztalan volt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Most miért csinálod ezt velem?! – kiabáltam idegesen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Aish… Ezt nem hiszem el.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Odasétáltam a hűtőhöz, hogy kivegyek egy üveg vizet, de amikor kinyitottam rájöttem, hogy nem csak a lámpákkal van gond. Nem volt áram az egész lakásban. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ne már!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Előkaptam a telefonom, majd azzal világítva mentem el az ajtóig, húztam fel a cipőmet és álltam meg Jongwoon ajtaja előtt. Csengettem, de nem történt semmi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Most meg mi van? Nem lenne itthon? De hát azt mondta haza jön…</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kopogni kezdtem, de semmi hatása nem volt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ya. Szöszi! – dörömböltem az ajtón. – Ya! Itthon vagy?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem. – szólalt valaki a hátam mögül, mire ijedtemben gyorsan megfordultam és az ajtónak dőltem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mit szeretnél? – kérdezte Jongwoon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Csak... csak… nálad van áram? – kérdeztem</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Beengednél, hogy megtudjam? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- P-persze. – álltam, félre, majd megvártam, míg kinyitja az ajtót és belép.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Itt minden rendben. – kiabálta, mire benéztem és tényleg világítottak a lámpák.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Én ezt nem értem… - motyogtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nálad valami gond van? – sétált ki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Majd megoldom valahogy. – mondtam, majd lassan besétáltam a sötét lakásomba, és kihívtam a szerelőket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Azt mondták, hogy mivel túl régiek voltak a vezetékek, kiégtek. Mikor megmondták, mennyit kéne, fizessek, hogy újra áram legyen a lakásomba, azt hittem ott helybe összeesek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Épphogy meg tudtam élni abból a pénzből, amit kerestem. Nem tudtam megfizetni azt az árat, amit kértek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Miután elmentek, gyertyákat gyújtottam és letettem őket a szobámba lévő asztalra. Magamra terítettem a pokrócom, majd leültem az asztal mellé, és elővettem a telefonom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„ R,</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Itt ülök a szobámban, egy pokróccal és egy tucat gyertyával. Nincs áram az egész lakásomban, de nem tudom kifizetni a javítást. Most akkor életem végéig sötétbe kell élnem? Honnan szerezzek pénzt? R, mit csináljak?</i>”</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Letettem a telefonom magam mellé, majd felhúztam a lábaimat és átöleltem őket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Félek. Mihez kezdjek most? </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kétségbe voltam esve, és nem tudtam mihez kezdjek. Fáztam, és rémült voltam. Alig néhány perccel az után, hogy megírtam az sms-t R-nek, már potyogni kezdtek a könnyeim, végül patakokban folyt végig az arcomon. A térdemre hajtottam a homlokom és úgy szipogtam, mikor valami halvány fény szűrődött be a nappaliba, és halk ajtócsikorgásra lettem figyelmes. Lassan felemeltem a fejem, és láttam, ahogy Jongwoon besétál, majd az ajtómban megáll. Én meg csak könnyes arccal néztem vissza rá gondolván: úgy se látja. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Te meg mit kuksolsz itt a sötétben? - kérdezte, de egy szót sem tudtam kinyögni válaszként, csak szipogtam. – Miért nem zártad be az ajtót? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Azért… - próbáltam néhány szót kipréselni magamból. – Azért, hogy R be tudjon jönni… ha eljön értem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- R?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hagyjuk. – húztam a fejemre a pokrócot.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Problémás egy kölyök vagy. – sóhajtott Jongwoon, majd hallottam, ahogy a léptei közelítenek felém. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Minek jön ide? Menjen haza inkább!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hirtelen felkapott a földről, majd az ölében velem elindult a saját lakása felé. Ha lett volna erőm, kiabáltam és kapálóztam volna, hogy tegyen le, de nem tudtam megtenni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Valahol mélyen még örültem is, hogy nem vagyok egyedül. Hogy valaki segít rajtam, amikor R nem teheti meg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Bevitt a szobájába, majd letett az ágyra és rám dobott még egy takarót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- De nehogy horkolni merj, mert kidoblak az ablakon! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért tetted? – törölgettem a könnyeimet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Tisztázzunk valamit. – fordult vissza. – Nem vagyok perverz, vagy… bármi más, amit gondolsz! Én csak… egy srác vagyok a szomszédból.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jó, de miért…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Egy férfi segít a nőknek. – szakított félbe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Honnan…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Láttam, amikor elment a karbantartó. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Oh…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Egyéb kérdés?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hány éves is vagy?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hát több mint te. Na aludj!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Várj! – szóltam, miután rájöttem, hogy a telefonomat a szobámban hagytam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi az?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Visszamennél a telefonomért?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Minek neked az éjszakára?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hozd vissza! – kiabáltam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ne hisztizz már! – kiabált.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A hangos kiáltás után síri csend lett a szobába, és csak a szipogásom lehetett hallani. Könnyeim újra folyni kezdtek és remegni kezdtem a félelemtől. Nem a miatt féltem, hogy kiabáltak velem. A gondolat, hogy nem tudhatom magam mellett az egyetlen dolgot, ami segít kapcsolatban maradnom R-el, rémisztő volt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Az az egyetlen dolog, amin beszélni tudok vele. – potyogtak a könnyeim. – Akkor visszamegyek érte én. – dobtam le magamról a pokrócot, mire odalépett hozzám.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Kivel? – nézett le rám, zsebre vágott kézzel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- R. – néztem rá könnyes arccal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Az meg ki?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Az életem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy pillanatra a szemei kerekedtek és a szája remegni kezdett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Maradj, visszamegyek érte. – fordult el, majd kisétált a szobából.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Mikor Jongwoon belépett a házba zseblámpájával körbevilágította a sötétségbe borult lakást, lassan végig mért minden egyes képet ami Sohee asztalán pihent. Iskolás képes, nyaralás, barátok és Jungsoo. Elvette az egyik képet, amin Sohee és Jungsoo voltak, majd elmélyülve nézegette a képet. Felsóhajtott, majd miután visszatette a helyére, lehajolt a telefonért, ami a földön hevert. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Leült az ágyra, majd elővette a telefonját, és újra elolvasta amit Sohee írt neki. Hosszú percekig nézegette a telefonját, majd miután válaszolt, visszament a saját lakásába. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Bement a szobájába ahol épp Sohee volt, odadobta a telefonját, majd szó nélkül csukta be maga után az ajtót és dőlt le fáradtan a kanapéra, míg a lány könnyes arcán egy mosoly jelent meg, mikor meglátta, hogy R válaszolt neki.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„ Nem maradhatsz ott! Próbálj meg szállást keresni valakinél egy időre, amint tudok, segítek, hogy visszaköltözhess, rendben? Ne aggódj, és ne sírj! Nem hagylak magadra.</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R ”</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik820AfE0_4nzzD8GOdQtcEQfCKySq3SALgyXTQIUQh0rcJU2UfqZA2mtARCcxC1i4Ch0dz9zHvz5kLhYW2pBIrOuy6zbkBIYRMJbiAPOFGzd_8eL1kVFg7eEvgjIzbtZXlLWDvSiffxQ/s1600/tumblr_mo0ws5c1P91s4sctoo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik820AfE0_4nzzD8GOdQtcEQfCKySq3SALgyXTQIUQh0rcJU2UfqZA2mtARCcxC1i4Ch0dz9zHvz5kLhYW2pBIrOuy6zbkBIYRMJbiAPOFGzd_8eL1kVFg7eEvgjIzbtZXlLWDvSiffxQ/s1600/tumblr_mo0ws5c1P91s4sctoo1_500.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-74759675868302339452014-02-28T16:32:00.000-08:002016-06-19T04:55:24.368-07:00» 2.rész - I Believe In You<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>2.rész</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b>I Believe In You</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw7VmR2NEHBnCLjph92Irp60Q8aw5hPjT_4gVjUZGt33trZXzTD3jCEWXEj5e8yvPFho8slVCLE6hyphenhyphenDtZg2Kqx3QilOLP9QlWzFwfswN6qlQHxJC5Ch7MlLb9R17QJQ2Nj8yJoSk7i8Fc/s1600/tumblr_n0s494ZyIH1sv75hso1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw7VmR2NEHBnCLjph92Irp60Q8aw5hPjT_4gVjUZGt33trZXzTD3jCEWXEj5e8yvPFho8slVCLE6hyphenhyphenDtZg2Kqx3QilOLP9QlWzFwfswN6qlQHxJC5Ch7MlLb9R17QJQ2Nj8yJoSk7i8Fc/s1600/tumblr_n0s494ZyIH1sv75hso1_500.gif" /></span></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">„Kedves R.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ma nagyon rossz napom volt. Elaludtam és lekéstem az első órámat. Jól le is szidtak érte. Aish… ez volt az első alkalom, hogy ilyen történt. Na mindegy. So Ah nem rég ment haza, én meg itt ülök az üres osztályteremben, mert még takarítanom kell – ez a büntetésem amiért nem voltam ott első órán. Úgy mennék már haza… ”</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Leraktam a telefonomat a padra, majd nagyot sóhajtva felálltam és a kezembe vettem a seprűt, ami a falnak volt támasztva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Utálom ezt az egészet. – duzzogtam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Épp hogy léptem kettőt a seprűvel a kezemben, a telefonom jelzett, hogy sms-t kaptam. Elengedtem a seprűt, ami nagy zajjal a földre dőlt, én meg odasiettem a padomhoz, és elvettem a telefonom onnan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Hajrá! Minél előbb megcsinálod, annál előbb hazamehetsz. ” </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><i>R.„</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elmosolyodtam, majd, mint aki kicseréltek, kaptam a kezembe a seprűt és fogtam neki a takarításnak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Rousseau kávézó-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Hogy haladnak a dolgok? – kérdezte a pult mögül egy középkorú férfi az előtte ülő vendéget, miközben egy poharat törölgetett.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Megbüntették. – mosolygott a fiú, miközben a telefonja kijelzőjét nézte.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Nahát. – mosolyodott el a férfi, majd letette a fényesre törölgetett poharat, és a fiúra nézett.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Biztos nehéz neki… - tűnt el lassan a mosoly a fiú arcáról. </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- R.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Ne hívj így. – nézett a férfira.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Nem azt mondtad, hogy elköltözöl?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- De igen.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Mikor?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Holnap. – vágta zsebre a telefonját. – Kösz az italt Jinho. – ugrott le a székről.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Ugyan. De Jongwoon. – komolyodott el a férfi hangja.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Hm? – fordult felé a fiú.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Biztos bírni fogod? – aggódott. </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">- Muszáj lesz. – mosolyodott el. – Nem szeghetem meg az ígéretet, amit Jungsoo-nak tettem. – hajtotta le a fejét, majd az ajtó felé vette az irányt. – Bármennyire is szeretném.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">„R, nagyon fáradt vagyok. Most végeztem a takarítással és indulok haza. Te mit csinálsz?”</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Felkaptam a táskámat a padról, majd kirohantam a teremből, végigsiettem a hosszú, üres folyósón, lesiettem a lépcsőkön és villámsebességgel szaladtam ki az ajtón, amikor szólni kezdett a telefonom. Megálltam, majd felemeltem a kezem, amibe a telefonom szorongattam, és egy boldog mosollyal olvastam el R üzenetét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">„Sohee, legyél óvatos hazafelé. Már kezd sötétedni, ilyenkor jönnek elő a pszichopata állatok. Ha bármi történne, írj!</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">R.”</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">R annyira kedves. Ilyenkor annyira meg szeretném ölelni.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Számtalanszor futott át az agyamon, hogy milyen lenne R közelében lenni, vagy, hogy egyáltalán milyen ember ő? De amikor elkezdtem ilyeneken gondolkodni rájöttem, hogy nem érdekel, hogy magas, alacsony, milyen a haja, vagy bármi más. Legyen ő bárki, vagy bármilyen akkor is szeretem. Ő a mindenem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Köszönöm. – motyogtam magam elé, majd eltettem a telefonom és kirohantam az iskola kapuján.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Nem tudtam, de a kapu mellett egy szőke fiú, lehajtott fejjel állt háttal a falnak dőlve. Fekete kapucni volt a fején, és a telefonját nézte, majd mikor kirohantam a kapun, egy pillanatra utánam nézett, aztán, elsétált az ellenkező irányba. </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuHP4PGf7kG9MkToi2ef0_IkTRxkV4IJswQmSl7andJyBAMBWHCt6vK3JdOWttKuodt9_iDYLCIh8B6p5IXz7BTTWyNAVmVh8qYauSsoOz96Y7-1VQWPqLG3h_jHm5ZBCLr-XR06bPtjk/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuHP4PGf7kG9MkToi2ef0_IkTRxkV4IJswQmSl7andJyBAMBWHCt6vK3JdOWttKuodt9_iDYLCIh8B6p5IXz7BTTWyNAVmVh8qYauSsoOz96Y7-1VQWPqLG3h_jHm5ZBCLr-XR06bPtjk/s1600/giphy.gif" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Vidáman siettem fel a sötét lépcsőkön, azzal a tudattal, hogy nem sokára otthon leszek és lepihenhetek. Mikor felértem a harmadik emeletre, elfordultam balra, majd megtorpantam. Két feketébe öltözött, ismeretlen férfi állt a lakásom ajtaja előtt és beszélgettek. Sapka, és azon még egy kapucni volt mindkettő fején, ami eltakarta az arcukat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ezek meg mit akarnak?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan, félve elindultam feléjük, mire az egyik felém fordult, majd a másik is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Rablók? Perverzek? Bérgyilkosok?! </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyot nyeltem, majd mentem tovább, mire ők is elindultak felém. Még az életem is lepergett előttem az alatt a pár másodperc alatt, amíg egymással szembe haladtunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Végül, mindketten elsétáltak mellettem, mire megtorpantam. Lassan utánuk fordultam és láttam, ahogy lemennek a lépcsőn. Nagyot sóhajtottam, majd odasiettem az ajtómhoz. Előkerestem a kulcsomat, gyorsan bementem, majd magamra zártam az ajtót.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ez… ijesztő volt. – sóhajtottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Felkapcsoltam a villanyt, majd kiléptem a cipőmből és a szobám felé vettem az irányt. Ledobtam a táskámat az ágyamra, majd kimentem a konyhába, hogy egyek valamit, amikor a lámpa pislákolni kezdett. Megálltam, majd felnéztem a lámpára, ami ki-be kapcsolgatott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi jön még?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A hűtő is néha kikapcsolt majd be, ami nagyon zavaró volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mi lesz itt? Apokalipszis?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Fáradtan dőltem le az ágyamra, majd kivettem a telefonom a zsebemből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">„R,</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">Képzeld, ma, amikor jöttem haza két idegen fickó állt az ajtóm előtt talpig feketében. Nagyon ijesztőek voltak. Halálra rémültem tőlük, de végül elmentek. Már megijedtem, hogy értem jöttek. Bárcsak még velem lehetne a bátyám… Akkor biztos nem féltem volna ennyire. Rossz így egyedül.”</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Egy idióta vagyok! – kiáltottam fel, majd csaptam homlokon magam. – Hülye! Hülye! Hülye! – ütögettem a fejem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Újra elolvastam, amit írtam majd az ideggörcs is elkapott, amikor ezt a részt olvastam: <i>„Rossz így egyedül.”… „Egyedül”… „EGYEDÜL.”</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Aish, most tuti megbántottam.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Gyorsan kikerestem So Ah számát, majd hisztérikus állapotba hívni kezdtem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi az? – szólt bele fáradtan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Egy idióta vagyok. – hisztiztem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért? – mondta csigalassúsággal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Olyat írtam R-nek amit nem kellett volna. – potyogtak a könnyeim – <i>egyértelműen túlreagáltam az egészet, ahogy azt egy tinédzserhez illik. </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jó nyugi… nem lesz semmi. – ásított a mondata közepén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- De mi van ha mégis?!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee, ennyire fontos neked R?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- IGEN! – üvöltöttem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Jó, akkor holnap megbeszéljük, oké? - mondta, majd kinyomta a telefont.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hallo? So Ah? SO AH! AISH! – dobtam le a földre a telefonomat, majd a párna alá dugtam a fejem és úgy kapálóztam, mint egy tíz éves.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hülye!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A telefonom egyszer csak szólni kezdett, mire kikaptam a fejem a párna alól és lemásztam a földre a telefonomért, mint egy macska, majd leültem a földre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">„ Ismered őket? Vagy láttad már őket azelőtt? Ha még egyszer látnád, őket azonnal szólj! És azt hittem Jungsoo mondta már neked, hogy amíg én itt vagyok neked, nem vagy egyedül. Persze tudom, nem vehetem át Jungsoo helyét és nem is akarom. De azért igyekszem segíteni, és védeni téged, ahogy azt az erőmből telik. </span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">R.”</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEwpH9bjkCy4Uh348o-gNC2zGd6xr0r_Vuvrzq_bFNcVQ8vD2_h39ZalQRVjg_EP-44m87C8jf8u0GcARNdEOjT85LECwX9cA8SrzErPYKmDSHaZMa_L0bnDWMyI7N9wiwE1Sw4xCJ9pc/s1600/tumblr_lwz9vuDlx31qi7tp8o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEwpH9bjkCy4Uh348o-gNC2zGd6xr0r_Vuvrzq_bFNcVQ8vD2_h39ZalQRVjg_EP-44m87C8jf8u0GcARNdEOjT85LECwX9cA8SrzErPYKmDSHaZMa_L0bnDWMyI7N9wiwE1Sw4xCJ9pc/s1600/tumblr_lwz9vuDlx31qi7tp8o1_500.gif" width="345" /></span></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">R… </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">Köszönöm, hogy vagy nekem. </span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><i><span style="background: white; font-family: "myriad pro";"><br /></span></i></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><i><span style="background: white; font-family: "myriad pro";"><br /></span></i></i></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3851298155986615918.post-16410900953525199982014-02-21T14:45:00.001-08:002016-06-17T15:54:52.491-07:00» 1.rész - R.<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>1.rész<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>R.</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCgLtXgBXzSX6MYCzlM04QIcj6FCj8yLPE7-aF0nhIjbYfX6hkC0N_ihzAM-f2Bvhg3Npmhtdr4uH7kpgBQ7rEwr-Goh_HmOwfwes1kVXmw_MinDCqP9y3VaYiXLNc2MWoYjA7kiZQT_w/s1600/tumblr_mfz1ko37xi1rvv6slo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCgLtXgBXzSX6MYCzlM04QIcj6FCj8yLPE7-aF0nhIjbYfX6hkC0N_ihzAM-f2Bvhg3Npmhtdr4uH7kpgBQ7rEwr-Goh_HmOwfwes1kVXmw_MinDCqP9y3VaYiXLNc2MWoYjA7kiZQT_w/s1600/tumblr_mfz1ko37xi1rvv6slo1_500.gif" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee! – kiabált utánam a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen? – fordultam vissza az iskola folyosóján. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Máris haza mész? – állt meg előttem a könyveit szorongatva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen. A bátyám már biztos vár. Neked még van órád? – lepődtem
meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mint látod. – mutatta fel a könyveit. – Akkor… - köszönt el
mosolyával, majd sietni kezdett, hogy ne késsen el az óráról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Hogy ez a
lány mindig milyen hiperaktív…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor hazaértem észrevettem, hogy a bátyám valakivel beszélget
a nappaliban. Csodálkozva pislogtam párat, majd besétáltam. A vendége arcát nem
láttam, mert háttal ült nekem, de nem is nagyon érdekelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee. – mosolygott rám a bátyám mikor meglátott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Vendéged van? – néztem az idegen hátára, aki nem akart rám
nézni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen. Ne haragudj Sohee, de magunkra hagynál minket?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Nocsak. Mi
a fene?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Persze. – csodálkoztam, majd újra rámosolyogtam és magukra
hagytam őket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A bátyám ritkán fogadott vendégeket. Nem mintha engem So Ah-n
kívül más sokszor látogatott volna. A bátyám, mégsem tudok semmit a barátairól.
Vagy, hogy egyáltalán vannak-e neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor beléptem a szobámba, ledobtam a táskámat a földre, majd
kinyitottam az ablakomat, hogy egy kis friss levegőt engedjek be a
szobába. Levetettem magam az ágyra, majd
percenként az órámat lestem. Beszélni szerettem volna a bátyámmal, de meg
kellett várnom, míg a „vendége” elmegy.
Több mint egy óra elteltével, hallottam, ahogy bevágódik a bejárati
ajtó. Felugrottam az ágyról, majd
kisiettem a szobámból és a bátyám előtt
álltam meg aki épp, hogy tett pár lépést az ajtótól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ő ki? – csillogtak a szemeim.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Egy barátom. – mosolygott, majd elsétált mellettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ohohh… - ámuldoztam miközben utána fordultam és követni
kezdtem. – Nem is meséltél róla. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem kell ismerned. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért? – lepődtem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Jungsoo – bátyám becses neve – töltött magának egy pohár vizet,
majd a szobája felé vette az irányt, miközben én koslattam utána, mint egy
pincsi kutya. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Oppa! – szóltam rá. – Miért titkolod el előlem a barátaidat? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Jungsoo hirtelen megtorpant, én meg követtem a példáját. Lassan
felém fordult, és olyan komoly arccal nézett le rám, ami eléggé megrémisztett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Na, most mi lesz?</span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Kölyök vagy te még ehhez. – mosolyodott el hirtelen majd
összekócolta a hajam és berohant a szobájába, aztán gyorsan magára zárta az
ajtót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ya! – ütögettem az ajtaját. – 17 éves vagyok! Nem vagyok
kölyök! – kiabáltam, de nem jött válasz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ritka volt az olyan, hogy mi tényleg veszekedjünk. Ő… mindig
vigyázott rám. Nem engedte, hogy bántsanak az idősebbek vagy bármi más. Ami
köztünk volt… pótolhatatlan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee. – nyitott be Jungsoo a szobámba miközben a telefonomat
ügyködtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Igen? – válaszoltam anélkül, hogy ránéztem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Most el kell mennem egy kis időre. Lehet, csak holnap jövök
vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hirtelen felkaptam a fejem és felé fordultam. Arca megviselt
volt és fáradt. Mint egy 80 éves, akit meggyötört már az élet minden kínja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi a baj? – kérdeztem aggódva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Annak ellenére, hogy láthatóan nem volt jól, mégis mosolygott.
Ez fájt a legjobban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Semmi. – mondta, majd lassan kezdte becsukni a szobám
ajtaját, de felugrottam és elkaptam az ajtót, majd hátracsaptam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hova mész? – kérdeztem idegesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Neked azt nem kell tudni. – mosolygott, majd a hajamba túrt
és összekócolta azt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Oppa. – szólítottam halkan, mire rám nézett. – Csak te vagy
nekem. Nem tudom hova mész és mit akarsz, de kérlek, ne menj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy pillanatra komoly lett az arca, de aztán újra mosolyra
húzódott a szája.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mit ér
nekem az a mosoly, ha nem őszinte?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee. – szólított lágy hangon, majd kivett a zsebéből egy
cetlit és a kezembe nyomta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi ez? – remegett a hangom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ha egyedül érzed magad, vagy szomorú, vagy ő segíteni fog
neked. Ő a legjobb barátom, és bízom benne, hogy vigyázni fog rád. – nézett
mélyen a szemeimbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mi ez az
egész?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért beszélsz ilyenekről? – kezdtem megijedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ne haragudj. – mosolyodott el. – Nem akartalak megijeszteni.
- lépett hátrébb. – Csak szerettem volna, hogy tudd, nem csak én vagyok itt
neked. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ki ő? – néztem a kezemben lévő cetlire.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mondtam. A legjobb barátom. Akár az életemet is rábíznám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért nem mutattál be soha neki? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Itt egyre
furcsább minden…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem szeretném, ha találkoznátok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért? – lepődtem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee. – tette a kezét a vállamra. - Kérlek, hadd ne kelljen
magyarázkodnom. Csak legyél jó kislány. Bár ha akarnál, se találkozhatnál vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Miért vagy ebben olyan biztos? – lepődtem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Bízok benne és tudom, hogy nem fogja hagyni, hogy
találkozzatok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Aztán két
nappal később…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- R.? – forgatgattam lepetten a kis cetlit, amin egy
telefonszám volt és egy betű: R. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Beírtam a számot a telefonomba, majd nyugtalankodva
toporzékoltam a szobámban. Végül nem bírtam tovább és felhívtam So Ah-t.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Sohee! – szólt bele boldogan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyon ideges voltam és egy hang se jött ki a torkomon hiába
próbálkoztam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Valami baj van? – ijedt meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Át tudnál jönni? – nyögtem ki végül, halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Persze. De mi történt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- A bátyám már két napja nem jött haza. Félek egyedül…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mindjárt ott vagyok. – nyomta ki a telefont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">És tényleg nem viccelt. Röpke húsz elteltével már valaki kopott
is az ajtón. Gyorsan kisiettem a szobámból, majd kinyitottam az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nyugi itt vagyok. – csapta be maga mögött az ajtót, majd
megölelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Köszönöm. – öleltem meg, miközben lassan kezdtem megnyugodni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">De miért nem jött még haza? Félek…</span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Aznap késő este So Ah hamar bealudt az ágyamon én meg
kiköltöztem a nappaliba, hogy ne zavarjam őt a folyamatos járkálásommal s
idegeskedésemmel. Annyira feszült voltam, hogy már a legrosszabb dolgok is
megfordultak a fejemben. Addig idegesítettem magam, míg a fáradtság döntött le
és könnyes szemekkel, kimerülten dőltem le a kanapéra a fejemet fogva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Arra ébredtem, hogy egy kéz óvatosan az arcomhoz ér és
simogatni kezd. Lassan kinyitottam a szemem, majd mikor megláttam Jungsoo arcát
gyorsan felültem és a nyakába borultam. Könnyeim megállíthatatlanul folyni
kezdtek és olyan szorosan öleltem őt magamhoz, hogy szinte csoda, hogy levegőt
kapott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Azt hittem sosem jössz vissza. – dünnyögtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ugyan már. – nevetett. – Sajnálom, hogy aggódnod kellett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A szüleink még kiskoromba meghaltak. Olyan régen volt, nem is
nagyon emlékszem már rá. Csak a bátyám van nekem. Ő a mindenem. Ha elveszíteném
őt, abba belehalnék. Nem bírnám elviselni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Azon az estén a bátyám karjai közt aludtam el, és álmodtam egy
szebb világot, ahol nem kell attól félnem, hogy a sors elszakít tőle. Ahol mindennap mosolyogva fogad miután hazamegyek az iskolában. Ahol, nem létezik
más. Csak Ő és Én. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]--><span style="font-family: inherit;"><o:p></o:p></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De semmi sem úgy történt, ahogy szerettem volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">2013.04.04
– három héttel később - : A bátyám autóbalesetben meghalt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Most is emlékszem, azokra a könnyes éjszakákra, kimerültségtől
remegő kezekre és azokra a pillantásokra, amik csak szánalmat tükröztek felém.
Egyedül átsírt éjszakák követték egymást szüntelen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">2013.05.06
: Megírtam az első sms-t R-nek. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De Ő, - ahogy Jungsoo is mondta – vigyázott rám. Vigasztalt és
erőt adott, hogy talpra álljak. Nem láthattam az arcát, nem tudhattam az igazi
nevét, semmit sem tudhattam róla, mégis Ő lett a legfontosabb személy az
életemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv9w_4EbF_6xn_YC0fxrkwKFLrvVt7mCES2CK_PVERv57SkbtRQrdtRSj5CwLGQHj0aas-CFU8yRfQSstlandeHYwZlQXZUx3m_J3EsMLaRrE3zvcU8C8lYEVl6rBmHPdEOK3rmiaa-xQ/s1600/tumblr_mkogaya66W1rjwrtgo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv9w_4EbF_6xn_YC0fxrkwKFLrvVt7mCES2CK_PVERv57SkbtRQrdtRSj5CwLGQHj0aas-CFU8yRfQSstlandeHYwZlQXZUx3m_J3EsMLaRrE3zvcU8C8lYEVl6rBmHPdEOK3rmiaa-xQ/s1600/tumblr_mkogaya66W1rjwrtgo1_500.gif" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">Azóta
pedig eltelt tíz hónap…</span><span style="font-family: "myriad pro";"><o:p></o:p></span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i><i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0