3.rész
Feeling Inside So Close To You
- Elég nyúzottnak tűnsz. – sétált oda a padomhoz So Ah, miközben én elveszetten bámultam ki az ablakon.
- Ne is mondd. – sóhajtottam. – Tegnap két ismeretlen alak állt az ajtóm előtt a szívbajt hozták rám, a lámpák is vacakoltak az egész laskásban arról nem is beszélve, hogy valaki csak úgy kinyomta a telefont, amikor beszélni szerettem volna vele. – néztem rá szúrós szemekkel.
- Bocs, de nem tudtam mit kezdeni a fölösleges hiszti rohamoddal, ahogy most sem tudok! – tárta szét a karjait.
Felsóhajtottam, majd újra az ablak felé fordultam.
- Sohee. – tette a kezét a vállamra. – Ha eddig nem hagyott magadra most se fog. És ne hidd, hogy kis apróságok miatt, majd faképnél hagy.
- Jó. Tudom.
- De az miért van, hogy engem jobban érdekel, hogy ki lehet Ő mint téged?
- So Ah.
- Hm? – nézett rám boldogan.
- Itt a tanár. – néztem rá unottan, mire pislogott párat a síri csendben, majd a tábla felé fordult, ahol a tanár arra várt, hogy végre a saját padjához fáradjon és leüljön.
Miután So Ah kínosan odaoldalazott a padjához és elkezdődött az óra, felkönyököltem a padomra, és csak bámultam ki az ablakon.
„Az miért van, hogy engem jobban érdekel, hogy ki lehet Ő, mint téged?”
Nem tudom. Egyszerűen csak annyira szeretem, hogy ezt semmi sem lenne képes lerombolni, legyen ő bármilyen ember. De abban biztos vagyok, hogy egy nagyon jó, kedves ember…
Nem kell mindennap látnom, hallanom a hangját, ha rágondolok, ott mélyen, úgy érzem közel vagyok hozzá.
- Rousseau kávézó-
- Mi a helyzet? - kérdezte Jinho, majd a pultra támaszkodott.
- Terveznek valamit. – nézte szúrós szemekkel Jongwoon a poharát.
- Honnan tudod? – kíváncsiskodott a csapos.
- Tegnap azt írta, hogy két idegen férfi állt a háza előtt. Terveznek valamit. – nézett fel a férfira.
- Nem hiszem, hogy elhitték volna a mesét, amit Jungsoo mondott.
- Én sem. De így most Sohee lett a csali.
- Téged akarnak. – sóhajtott a férfi.
- Nem fognak elkapni. – mosolyodott el Jongwoon. – Azt se tudják, hogy ki R.
- Még.
- Teszek róla, hogy ez így maradjon.
- De ugye tudod, hogyha Sohee rájön, hogy…
- Tudom. – szakította félbe. – Sohasem tudhatja meg, hogy én vagyok R. Soha. – nézett komolyan Jinho-ra.
- Attól félsz, hogy elárulna? – fonta össze a karjait maga előtt Jinho.
- Nem. – nevetett Jongwoon. – Sohee nem árulna el.
- Akkor mitől félsz?
- Hogy ha megtudja, hogy ki vagyok, és, hogy mit tettem, megutál. Ha rájön, hogy ki R, az a kapcsolatunk végét jelenti.
„ R, végre vége lett az utolsó órámnak is. Azt hittem sose jön el ez a pillanat. Úgy mennék már haza, de még mennem kell dolgozni. Te mit csinálsz?"
- Sohee!
- Igen? - fordultam So Ah felé.
- Most mész dolgozni, igaz?
- Igen. Miért?
- Akkor menjünk együtt, nekem is arra van dolgom. - mosolygott.
- Rendben. - vettem el a táskám a padról, majd mikor a telefonomra néztem láttam, hogy már válasz is érkezett R-től.
" Egy régi barátommal beszélgetek, de nemsokára megyek haza. Dolgozz keményen, de azért ne hajszold túl magad!
R."
- Rendben. - motyogtam.
- Mondtál valamit? - lépett oda mellém So Ah. - R? Hadd nézzem! - nyúlt a telefonom felé.
- Ya! - szorítottam magamhoz a telefonom, majd arrébb léptem.
- Hadd nézzem meg. - könyörgött. - Sose mutattál még meg semmit, amit ő írt. Miről beszélgettek? - kíváncsiskodott.
- Nem! - makacskodtam.
- Mi olyan titkos? Csak nem szerelmes leveleket küldözgettek egymásnak? - vonta fel az egyik szemöldökét és nézett rám huncutan.
- Dehogy is! - jöttem zavarba.
- Na muti már! - jött közelebb.
- Nem, szó sem lehet róla ez csak ránk tartozik! - léptem egyre hátrébb.
- Muti!
- Nem!
- Na..
- Nem!
- Csak egyszer! - könyörgött.
- Mondom, hogy nem!
- Rousseau kávézó-
- Azt hiszem mennem kell. - vágta zsebre Jongwoon a telefonját majd Jinho-ra nézett.
- Elindult?
- Igen. Nem sokára itt lesz.
- Nem maradsz?
- Nem lehet. - mosolygott a fiú.
- Úgysem tudja, hogy ki vagy. Akkor meg mitől félsz?
- Én nem félek. - jelentette ki idegesen.
- Nem vagy annyira jóképű, hogy első látásra bárki is beléd szeressen. - gonoszkodott Jinho.
- Ne magadból indulj ki, kopasz!
- Meg akarsz halni kölyök? - nyúlt át a pult felett Jinho, majd megragadta Jongwoon pólóját.
- Nyugi, öreg. - mosolygott a fiú.
- Öreg?! - kérdezett vissza idegesen jinho.
- Nem kell idegeskedni, csak öregebben tűnsz tőle. - veregette Jinho vállát.
- Nem vagy semmi. - engedte el Jinho a fiút és röhögve húzta ki magát mire Jongwoon elégedetten mosolygott rá.
- Szeretsz amúgy ott dolgozni? - kérdezte So Ah miközben a suli udvaráról sétáltunk kifelé.
- Igen. - mosolyogtam. A főnököm nagyon kedves és a hely is szép.
- Ennek örülök. Biztos nem könnyű e-
- Nem. - szakítottam félbe, mire lepetten nézett rám. - Nem nehéz. Itt van nekem R, és te is. Nem vagyok egyedül, és egyáltalán nem nehéz. Lehet, hogy nincs sok pénzem, de arra elég, hogy megéljek. Jól vagyok. - mosolyogtam.
Tényleg jól vagyok. Boldog vagyok. Most... ebben a pillanatban.
- Értem. - mosolyodott el, majd megveregette a vállam.
Mikor kiértünk a kapun, So Ah megállt, mire én lepetten fordultam vissza.
- Nem jössz?
- Jönnek értem a szüleim.
- Oh... akkor én... - mutattam a irányom céljába.
- Maradj. Mondtam, hogy útba esik nem? Majd ott megállunk és kiszállsz. - mosolygott.
- Rendben. Köszi. - sétáltam vissza.
- Köszönöm, hogy elhoztak. - szálltam ki az autóból, majd miután elköszöntem becsuktam a kocsi ajtaját és besétáltam a kávézóba.
Egyből a pult felé vettem az irányt, mikor megláttam, hogy Jinho veszekedik valakivel.
Itt meg mi történik?
Lassan odasétáltam, majd megálltam a szőke fiú mellett, akivel veszekedett.
- Szia, Jinho. - mosolyogtam, mire hirtelen felém kapták mind a ketten a tekintetüket és rámülten néztek rám.
- S-Sohee... - dadogott Jinho.
- Valami baj van? - lepődtem meg.
- Én mentem. További szép napot! - ugrott fel a székről a fiú, majd el akart iszkolni, mikor Jinho utána nyúlt és visszanyomta a székre.
- Maradj csak, ne siess.
- Mondom, hogy megyek. - nézett rá idegesen a fiú.
- Én meg azt, hogy maradsz. - mosolygott kínosan a főnököm.
- Valamiről lemaradtam? - pislogtam.
- A francba. - motyogta maga elé a fiú.
- Aish. - ütötte fejbe Jinho a fiút.
Megforgattam a szemeimet, majd besétáltam a pult mögé, elővettem egy rongyot, és elindultam vele letörölgetni az üres asztalokat.
Ki fene lehet ez? A fia? Áh, biztos nem. Egyáltalán nem hasonlítanak.
Miután végeztem az asztalokkal visszamentem a pult mögé, visszatettem a helyére a rongydarabot, és odamentem az idegen fiúhoz.
- Kérsz valamit?
- Nem. - vágta rá.
- Jó hisztis egy alak vagy. - morogtam az orrom alatt.
- Hogy mit mondtál? - szólt utánam mikor épp el akartam fordulni. Megdermedtem, majd lassan visszafordultam.
- Semmit. - mosolyogtam kínosan, mire ő mérgesen nézett vissza rám. - Megyek, beszélnem kell Jinho-val. Mondtam, majd mikor elfordultam és futni szerettem volna neki mentem valakinek.
- Bocs Sohee. - mondta Jinho.
- Semmi baj. - igazítottam meg a hajam, miután hátrébb léptem tőle.
- Leléphetek végre? - szólt oda a szőke Jinho-nak.
Még a hideg is kirázott a hangjától.
Már most elegem van belőle.
- Miért nem hagyod, hogy menjen? - néztem rá Jinho-ra.
- Mert ez vicces. - mosolygott.
- Micsoda? - lepődtem meg.
- Hé, öreg! - kiabált oda a szöszi idegesen.
- Attól fél, hogy beleszeretsz. Vagy ő beléd? Már nem is tudom...
- Tudod, ki szeretne bele egy ilyen deszkába!! - kiabálta mérgesen a szőke, mire felforrt az agyvizem.
Deszka? Deszka?!
Mérgesen fordultam a fiú felé, mire az idegesen nézett vissza rám.
- Én se szeretnék bele soha egy ilyen bunkó migiri fejű szőke gazemberbe! - kiabáltam.
- Akkor jó, mert arra gondoltam, hogy hazakísérhetne téged. - szólalt meg Jinho, mire felé fordultam.
- Hogy mi van?! - kérdeztük egyszerre a szőkével.
- Kizárt! - mondtam.
- Nem kísérgetek deszkákat. - szólalt meg a szöszi.
- Befognád szöszi?! - fordultam felé idegesen. - Eddig is haza találtam egyedül, most is menni fog! - viharzottam el, majd folyattam a munkámat.
Végig azon az idiótán kattogott az agyam és legszívesebben belepasszíroztam volna a fejét egy koktélba.
Mire haza értem, kicsit lenyugodtam, és kezdtem is elfelejteni a történteket. de mikor a lakásom felé tartottam feltűnt, hogy valaki áll a szomszéd ajtó előtt és a zsebében matat.
Nem is lakik senki a szomszédban…
Odasétáltam a laskásom ajtaja elé, majd lassan ránéztem a fiúra.
- Te meg mit keresel itt?! - kiabáltam mikor megláttam a szöszit.
Lassan felém fordult, majd unottan nézett vissza rám.
- Itt lakom. - jelentette ki.
