» 8.rész - My only dream, is about you and I

8.rész

My only dream, is about you and I

A cigaretta émelyítően kábító illatát még most is érzem, amikor magamba lélegzem az éltető oxigént, és tekintetem a kék égre emelem.  Azt az édes, vaníliás, füstös illatot, amit a Tilbury cigaretta árasztott magából.

- Boldognak kéne lenned. – mondta csodálkozva Rin, miközben az út szélén, egy padon ült, Jongwoon telefonja kijelzőjét nézegetve.

Kora reggel volt, hideg szellő suhant végig az utcákon, s a nap sugarai simogatták a Földet.

- Jongwoon. – nézett fel rá Rin.

A fiú zsebre vágott kezekkel állt előtte, miközben a távolba meredt. Rin szavára, sóhajtott egyet, majd kivett a zsebéből egy cigarettás dobozt, abból pedig egy szálat, a szájába vette, majd megnyújtotta. A füstöt, amit kilélegzett a reggeli szellő hamar a távolba fújta, az illatával együtt.

- Visszaszoktál? – lepődött meg Rin, s hangja kisebb dühöt sugárzott.

- Ja. – szívott egy mélyet.

- Miért? – állt fel a padról Rin, majd odanyújtott Jongwoon telefonját tulajdonosának.

- Nem tudom. – adott megint rövid választ, majd elvette a telefont, és a zsebébe csúsztatta.

- Hát nem veszed észre, hogy… - akadt el Rin, majd ökölbe szorított a kezét és nagy levegőt vett. Jongwoon félszemmel, kíváncsian ránézett, majd újra a távolba meredt. – Mindegy. Csinálj, amit akarsz. – kapta fel a táskáját Rin a padról, majd dühöngve elsétált.

Jongwoon utána fordult, és kifejezéstelen arccal nézte, ahogy elsétál.

- Te mit vennél egy fiúnak? – néztem kíváncsian So Ah-ra, miközben a terem ablaka mellett ácsorogtunk.

- Mi? – vonta fel az egyik szemöldökét.

- Parfümöt? – gondolkodtam.

- Ja az jó, de kinek akarod? – jött közelebb és hajolt a képembe.

- Nem mindegy? – léptem hátrébb és sütöttem le a szemeimet.

- Naaa… - könyörgött. – Ide jár?

- Nem, de… - akadtam el, mikor megláttam Rin-t elsétálni a folyóson.  – Mindjárt jövök. – mondtam, majd kirohantam a teremből, Rin után.

- Rin! – kiabáltam, mire megfordult, és elmosolyodott. – Tudnál segíteni? – álltam meg előtte.

- Miben? – lepődött meg.

- Hát, izé… - vörösödtem el. – Miket szeret Jongwoon? – babráltam a pólóm szélével idegességemben.

Rin először lepetten nézett rám, majd elmosolyodott és mintha halk nevetés hagyta volna el a száját.

- Miért kérdezel ilyet?

- Csak… köszönet képpen akartam valamit, amiért befogadott meg.. ilyenek.

Ilyenek, mi? Bár csak ennyiről lenne szó…

- Szereti a parfümöket? – néztem fel Rin-re.

- Sohee, szerintem bármit veszel neki, annak örülni fog. – simogatta meg a fejem, majd hátat fordított, és lassan távolodni kezdett, a könyveivel a kezében.

Büszkén sétáltam végig az utcákon, miközben néha lenéztem a kezemben lévő kis ajándék szatyorra, amiben az ajándékom pihent.

Remélem tetszeni fog neki.

Mikor benyitottam a lakásba újra éreztem azt a kábító vaníliás cigaretta füstöt. Ahányszor éreztem ezt az illatot eszembe jutott, milyen érzés is volt Jongwoon karjai közt lenni.

Lassan becsuktam magam után az ajtót, majd körbe néztem. Tekintetem nem találta őt sehol. Kiléptem a cipőmből, letettem a táskámat a földre, majd óvatosan benyitottam Jongwoon szobájába. Az ágyán feküdt, karja a homlokán pihent, és mélyeket lélegzett.

Alszik?

Csendben besétáltam a szobába, majd az ágya mellett megálltam. Letettem a kis díszes szatyrot a földre, majd Jongwoon fölé hajoltam.

Nagyon fáradt lehetsz…

Elmosolyodtam, majd elvettem a mellette lévő pokrócot és óvatosan betakartam vele. Hosszú percekig néztem szőke tincseit – amikhez annyira hozzá szerettem volna érni - , a kezét – mit fogni szerettem volna, miközben sétálok - , száját – melyre egyre jobban vágytam -, majd kezemmel lassan az arca felé nyúltam. Minden egyes pillanat, ahogy a kezem egyre közelebb került arcához, egyre hosszabbnak tűnt. Minél közelebb jártam, annál melegebb lett, annál idegesebb lettem, és annál jobban kezdett belefagyni az idő a szobába. Végül, mielőtt elérhettem volna, elkaptam a kezem, és csalódottan hajtottam le a fejem.

Mégis mit művelek? Egy buta kislány mégis mit próbál elérni? Jongwoon nem egy ilyen lányt, hanem egy érett nőt akar maga mellé, mint amilyen Rin is. Túl nagy a korkülönbség… És ez csak az egyik probléma.

Lassan felemeltem a fejem, majd felsóhajtottam.

Szedd össze magad. Van jobb dolgod is, mint a bolond a szíved után futni.

Kisétáltam a szobából, csendesen becsuktam magam után az ajtót, majd kinéztem az ablakon. A Napot már szinte teljesen elnyelték a magas épületek s a sötétség lassan kezdte betakarni a tájat. Megfontolt lépteim alatt recsegett a parketta, és éreztem, ahogy a sötétség körbeölel engem.

Lefeküdtem a kanapéra, majd mikor magamra húztam az ott lévő takarót, magamba szívtam Jongwoon illatát. Nyakig magamra húztam, hogy jobban érezhessem s, hogy becsukva a szemeim elképzelhessem, hogy nem a takaró, hanem Ő az, aki ölel.

Hogy juthattam el idáig? És miért nem akarom egyáltalán elfojtani ezt az érzést? Miért engedtem ennyire könnyen neki? Miért szerettem bele egy olyan férfiba, aki sosem lehet az enyém?

Kivettem a kezem a takaró alól, majd kinyújtottam, hogy elvegyem a kávézó asztalon pihenő cigarettás dobozt. Ahogy az arcomhoz húztam a Tilbury jellegzetes illata csapta meg az orrom. Az a fájdalmas mégis gyönyörű vanília illat. Jongwoon illata.

- Aish… - ült fel lassan Jongwoon az ágyon, majd a fejéhez kapott és próbált magához térni. – Mi a..? – nézett körbe, majd levette magáról a takarót és lepetten nézegette.

Hirtelen felkapta a fejét, majd a telefonjáért nyúlt.

- Basszus. – mérgelődött, majd hívni kezdte Jinho-t.

- Ne haragudj. Elaludtam. – fogta a fejét.

- Gondoltam. Rád fért már.

- Sajnálom.

- Nem gond.

- Aish. – túrt idegesen a hajába. – Majd ledolgozom valamikor. Nem értem mitől ütöttem ki ennyire ma… - akadt el mikor lenézett a földre.

Az ablakon beszökő utcai kis fénypont rávilágított a kis csomagra.

- Jongwoon? – szólt bele Jinho.

- Mindegy. Leteszem. – mondta, majd kinyomta a telefont s ledobta maga mellé az ágyra.

Lehajolt a kis csomagért, majd belenyúlt és csodálkozva nézte a kis tárgyat, egy fekete bőr karkötőt.  Belecsúsztatta a zsebébe, majd lassan kisétált a szobából.  Egy pillanatra megtorpant az ajtóban, majd mikor meglátta a kanapén alvó lányt elmosolyodott.

Odasétált hozzá, majd figyelni kezdte. Lehajolt, majd felvette a földről a cigis dobozát, és visszatette az asztalra. Önkénytelenül is mosolyra húzódott a szája, majd kezeit óvatosan becsúsztatta a lány alá, és felemelte. Bevitte a szobájába, majd lassan letette az ágyára. Fölé támaszkodott az ágyon és az arcát fürkészte, miközben az utca fényei beszöktek az ablakon, bevilágítva a szobát. Kósza gondolatok futottak át az agyán, olyanok is, amik addig soha, de volt olyan is, ami szinte mindennap ott motoszkált benne.  Óvatosan kisimította Sohee haját az arcából, hogy jobban láthassa. Keze az arcán megpihent, miközben szemeiben visszatükröződtek az ablakon beszökő fények.  Lassan lehunyta szemeit, majd a lány homlokához hajolt és lágy csókot lehelt rá. Szíve a mellkasában őrülten kalapált a boldogságtól és a fájdalomtól. Mikor ajkai lassan elváltak Sohee homlokától, a lányra nézett, aki mélyen aludt. Felsóhajtott, majd kihúzta magát, s néhány utolsó pillantást vetett rá, még mielőtt kisétált volna az ajtón.